Jelige: Restitúció „Még 1992-ben olvastam egyik cikkükben egy törvénymódosításról, hogy ha az ingatlant nem arra a célra akarják felhasználni, amelyre kisajátították, az eredeti tulajdonos a megszabott határidőn túl is kérheti a határozat érvénytelenítését. Kisajátítással fenyegetve 1988-ban az 50/1976. számú törvény értelmében kényszerítve voltunk a családi házhoz tartozó kert eladására. Óvodát terveztek oda, de a terv a mai napig nem valósult meg, ugyanis a tervezett lakótelep sem épült meg. A kert érintetlen maradt és – bekerítve – a telek szerves része. Kérvényeztük a visszaadását. A község azzal utasította el a kérelmet, hogy más közérdekű létesítményt terveznek oda. Hová kell fordulni az ügyben, milyen dokumentumokat szükséges beszerezni, és milyen törvényre hivatkozva igényelhetjük vissza volt tulajdonunkat, vagyis a családi házhoz tartozó kertet?”
Kisajátítás
Az ingatlanok, épületek és földterületek kisajátítása a 50/1976. számú építési törvényben (108-116. paragrafus) leírt módon lehetséges közérdekből (például középületek, környezetvédelmi megfigyelőállomás vagy katonai objektumok építése) vagy a járási hivatal döntése alapján, de kizárólag csak abban az esetben, ha a kisajátítás célját más módon nem lehet elérni. A kisajátítási eljárás keretén belül az eljárást kezdeményezőnek bizonyítania kell, hogy nem sikerült az ingatlan tulajdonosával megegyezésre jutnia az ingatlan megvásárlással kapcsolatban. A gyakorlatban ez az jelenti, hogy a tulajdonoshoz ajánlott küldeményben eljuttatja az adásvételi szerződés javaslatát azzal a felszólítással, hogy ha azt 15 napon belül aláírva nem küldi vissza, az ingatlant kisajátítják. A szerződés tervezetének tartalmaznia kell a javasolt vételárat, amely azonban rendszerint az ingatlan hivatalos ára, tehát a valós piaci árnál kisebb. Ha az ingatlan tulajdonosa elfogadja a feltételeket és aláírja a szerződést, valójában eladja az ingatlant. Ellenkező esetben szóbeli eljárás következik, amely során azt vizsgálják, teljesítettek-e a kisajátítás feltételei. Ha igen, akkor a járási hivatal döntést ad ki a kisajátításról, amely tartalmazza a volt tulajdonosnak fizetendő kártérítés nagyságát – de ez szintén csak a hivatalos ár. Az így kisajátított ingatlanokat csak a kisajátításai döntésben feltüntetett célra lehet felhasználni. Az ingatlant a döntésben megszabott határidőn – de legkésőbb két éven – belül használatba kell venni. Ellenkező esetben az eredeti tulajdonos a megszabott határidő letelte utáni kétéves időszakban kérheti a kisajátítási döntés eltörlését. A fent leírt esetben ténylegesen nem került sor kisajátításra, mert a kisajátítást kezdeményező javaslatára a tulajdonos beleegyezett az ingatlan eladásába, s a tulajdonjog átruházása adásvételi szerződés alapján történt. Az ingatlan tulajdonjoga visszavásárlással szerezhető vissza a jelenlegi tulajdonos beleegyezésével. Ha mégis kisajátítás történt, annak eltörlésére ma már nincs lehetőség, mert a törvény által megszabott kétéves határidő letelt. A 262/1992. számú törvénymódosítás valóban módosította az építési törvény erre vonatkozó részét (116. paragrafus), és lehetővé tette, hogy olyan kisajátított ingatlanok esetében, amelyek soha nem szolgálták a kisajátításkor megjelölt célt, bármikor kérni lehessen a kisajátítás megszüntetését. Egy későbbi módosítás azonban ezt a rendelkezést eltörölte, ezért a jelenleg érvényben lévő építési törvény értelmében ilyen feltételek mellett nincs lehetőség a kisajátítás eltörlésére.
Gulyás Éva, a Kalligram Alapítvány Jogelemző Csoportjának – CLA munkatársa
Figyelem! Felnőtt tartalom!
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.