Kihunyt vulkánok tövén húsevő növények otthona – a Pokorágyi tavak

A földtörténeti harmadkor időszakának ritka, jól bemutatható nyomai éppen itt, a Rimaszombat melletti Alsópokorágy, Felsőpokorágy és Perjése községek közt elterülő dombokon maradtak meg.

A Pokorágyi Formáció

Erről a helyről nevezte Pokorágyi Formációnak a Rőcei hegység déli peremén található andezites vulkáni öv kőzetcsoportját a szaknyelv. Egykor számos kisebb vulkán fejtett itt ki tevékenységet, nyomaik máig megmutatkoznak a felszínen és a föld alatt is. A Kőjankó nevű, emberfejt formáló sziklatömb egy része andezit, azaz vulkánban keletkezett, kihűlt láva, amely alatt homokköves kavics halmazat, ferdén elhelyezkedő homokkő, csuszamlásos törmelék, úgynevezett lahár, majd legalul az egykori helyi bányákban építkezési anyagként kifejtett tufás homokkő helyezkedik el rétegesen. Ezeknek az anyagoknak különböző a keménységük, tehát az eróziós kopás ennek megfelelően egyiket jobban, másikat kevésbé koptatta el, emiatt igen furcsa formák is kialakultak. A vulkáni kitüremkedések tövében, az alapként szolgáló, a víz hatására szétázó, szerkezetét megváltoztató homokkő anyaga a ránehezedő nagy tömegű másféle kőzetek nyomása alatt helyenként megsuvad, azaz összetömörül, leülepszik, s ezeken a helyeken talajsüllyedések, suvadások jönnek létre. Az esők, a téli csapadék és a felszíni vizek összmunkájának köszönhetően alakultak ki sok évezred alatt az apró tavak, szám szerint három, amelyeket ma Pokorágyi tavak néven kiemelten védett természetvédelmi területként tartanak számon.

A tavak vidéke

A Pokorágyi tavak az utóbbi időben elkezdtek elmocsarasodni, ennek okát a kistérség időjárási viszonyainak változásában is lehet keresni. A klímaváltozás miatt kevesebb és egyenetlenebb a csapadékmennyiség, így a suvadással kialakult három sekély tó vízszintje igen nagy változásokat mutat. Vannak időszakok, amikor szinte kétszeresére nő a tó felülete, száraz időszakban pedig volt már, hogy szinte majdnem teljesen kiszáradtak, lápos mocsarakká zsugorodtak a Pokorágyi tavacskák. Szerencsére ezek a kilengések eddig nem voltak végzetes hatással az itteni mikroflórára. Az itteni növénytársulások igen figyelemreméltók és ritkák az egész Kárpát-medence viszonylatában is. Az andezites, lávabreccsás kőzetekkel borított domboldalakon melegtűrő növények társulása a jellemző. A tavacskák és a domboldal találkozásánál a tarka nőszirom, a tavaszi és őszi kikerics, a leánykökörcsin is előfordul, de ezek a növények itt, a természetes élőhelyükön mutatnak a legszebben, ezért kéretik békén hagyni őket! A tavakban is sajátságos vízinövény-társulások jöttek létre, a gólyahír különböző fajtái, a bugás és a pálmalevelű sás mellett figyelemreméltó egy igen érdekes húsevő növényke, a kereklevelű harmatfű! A három kis tó területe 1986-tól kiemelten, ötös fokozatú védettséget élvez, nagysága 15,87 hektárnyi. Télvíz idején is érdekes tud lenni ez a hely! Letekintve a Kőjankó csúcsáról egy sejtelmes, rejtelmes világ mutatkozik meg az idelátogatónak. A dombtetőről jó időben kiválóan látszanak a Cseres-hegység vulkanikus vonulatának lekerekedett vonalai, a Ragács, a Szárkő, a Zaboda vagy távolabb a Karancs, még távolabb a Galyatető vagy a Kékestető hegycsúcsai. Előtte pedig az egész Rima-medence, benne az itt-ott megcsillanó Rima folyó kanyarulataival, s jól látszik Rimaszombat városa is. A tavak környékén már a 19. század elején kutató alkalmi és amatőr régészek is bronzkori település és temetkezés nyomait találták. Egy jól megtervezett, kiépített gyalogos és kerékpáros túraútvonal talán még jobban ismertté tenné ezt a vidéket, a Kőjankó alatti suvadásos tavacskák környékét!