Péter és Pál csallóközi díszes temploma

A római katolikus egyház első szentjeinek, Péter és Pál apostoloknak szentelték régen Gelle templomát, majd később Pál apostol valahogy kikerült ebből, a templom mai védőszentjeként Szent Pétert tisztelik a hívek. Ez az egyik legjelentősebb téglából épített szakrális emlék a Dunaszerdahelyi járásban, s ezt a címet és rangot ki is érdemeli ez a régi hagyományoknak megfelelően keleti tájolású szentélyes, egyhajós, kéttornyos, déli oldalán sekrestyével bővített templom, amelynek sziluettjét már a messziről érkező is felismeri.

Péter és Pál egykor

Az első írásos emlék 1253-ból való, tehát alig egy évtizeddel a tatárdúlás utáni időkből. Gelle a nevéből is eredendően olyan István király korabeli alapítású település lehet, amelyet a szent király által hozott törvények szerint tíz falu templomos központjaként alapítottak. Ez az első templom valószínűleg már a 12. században állhatott, később a tatárjárás idején valószínűleg súlyosan megrongálódott, így a helyi közösség valamikor a 13. század második felében újjáépítette, de egyben ki is bővítette, falait megerősítette, még román építészeti stílusban. A 2006-ban elvégzett régészeti művészettörténeti kutatások sok új ismeretet hoztak a templom történetéről. A hajó a gótika idején lett sokszögzáródású. A kutatáskor bizonyítottá vált a tatárjárás kori pusztulás, a román kori templomépítésnek pedig több fázisát is sikerült jól beazonosítani, az alapok alá beásott két sír is előkerült. A román korszakot egy 1210 és 1230 közt VI. Lipót (1176–1230), osztrák herceg által veretett bécsi pfening éremlelet határozta meg viszonylag pontosan. A feltárás azt is kimutatta, hogy valamikor 1320 után az egyhajós templomot beboltozták. A 14. század elején elvégzett átépítéskor készültek el Gelle templomának gótikus, mívesen faragott boltívei, gyámjai és a zárókövek, s ekkoriban történt meg a templom kifestése is. Az egyik gyámkő királyfej formájú, a feltételezések szerint Szent Lászlót ábrázolja, ilyen faragott gyámkődarab kevés maradt fenn az országban. A templom kifestése is jó állapotban előkerült, a sokszögzáródású szentély ablakainál ma szépen helyreállítva és konzerválva láthatók az egykori védőszentek vörös festékkel finoman megrajzolt alakjai, kezükben a hozzájuk kapcsolt attribútumokkal. Szent Péter kezében a mennyország kulcsa, Szent Pál kezében pedig a kard látható. Az alakok arcvonásai is élők és kifejezőek, már-már a korai reneszánsz, a trecentora emlékeztető művészi megfogalmazást vélne felfedezni a szentek képén a gellei templomba látogató. Az északi oldalon egy remekbe készült kis gótikus toronysisakot formázó szentségtartó is fennmaradt, ennek keletkezését az 1400-as évre becsülték a kutatók. Gelle templomát két hatalmas torony díszíti nyugat felől, az egész épületnek a kecses formái, a falusi templomokhoz képest sokkal nagyobb méretei tiszteletet parancsolóan, lenyűgözően hatnak!

Gelle mint városka

A település első írásos emléke 1245-ből való, a pozsonyi vár tartozékának írták le. 1328-tól úgynevezett szabadalmaztatott falu, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy az itteni udvarnokok jobbágyai minden adótól és szolgálattól mentesültek voltak. Ezekből a jogokból alakult ki a „Sedes Gelle?, vagyis a Gellei Szék nevű földesúri bírói és közigazgatási egység, amely egyféle autonómiát biztosított az itt élőknek. Később úriszék is kialakult, melynek I. Mátyás 1466-ban újabb szabadalmat adott. A „Sedes Gelle? székháza a templom mellett állt egykor, a régi, 19. századi térképek még mutatják a helyét. Ma egy elég nagy területű, hét, korábban még önálló, ma már beolvadt településrészt magába foglaló, rendezett, szép nagyközség Gelle. Aki betér erre az igen takaros településre, mindenképpen szánjon időt a templom megtekintésére is!