József Attila-ünnepség Ipolyságon és Léván

Ipolyság/Léva. A Költészet Napját mintegy körbeölelte az ipolysági gimnázium április 8-i (hétfői) és a lévai Juhász Gyula Irodalmi Színpad, április 17-i (vasárnapi) főhajtása a nagy költő előtt.

Ipolyságon hét 16–18 év körüli fiatal idézte meg József Attila életét, és mélyítette az életrajz néhány momentumát költészetté, vallomássá. N. Tóth Anikó tanárnő összeállítása a Curriculum Vitae szakaszait használta keretként. A pimasz, elégedetlen és a helyét kereső alázatos költő hangja, a gyötrődő, túlérzékeny és a magabiztos, megajándékozott ember hangja, az éretten értő és a kapkodón habzsoló esendő lény hangja mind-mind megszólal az összeállításban. Az öt lány és két fiú egyszerre vergődik és provokál József Attilával. Az érzelmek pontosan addig korbácsolódnak, ameddig sajátjai a diákoknak. A mérték az ő kamaszszemük, 21. századi dilemmáik. Semmi erőlködés, semmi rejtőzködés. Furcsán sietős, zavartan hadarós a tempó, talán siettetik a fiatalok a költő s maguk kitárulkozását, szégyenlős a vetkőzés, mert értik, milyen pontos József Attila megfogalmazása. S egyszercsak felállt a nézőtéren Vas Ottó, s az érett férfi, a tapasztalt szavaló, feszülten visszafogott, harmóniára vágyón tépelődő Ódája lett az origó. Ajándék az ajándékozóknak.

Léván a Csemadok-alapszervezet mellett működő, Újváry László lelkesedése által összetartott Juhász Gyula Irodalmi Színpad emlékezett a centenáriumra. A rendező szavai szerint „a százéves József Attila hívta önöket randevúra, csak ő lesz a műsorban, legyünk a vendégei”. A Družba kultúrház színháztermében a verseket több generáció értelmezésében hallhattuk. Gimnazisták és ifjú felnőttek, diákok és tanárok, még tanulók és már karrierjüket építők, családanyák és családapák, reál és humán értelmiségi mind megtalálható volt a tíz szavaló között. S ez a mind tehetségben, mind gondolkodásmódban vegyes társaság nagyon tömör, összefogott csapattá kovácsolódott a próbák során. Az egyenletes intenzitású, visszafogottan alázatos színpadi jelenléttől a bámulatosan gazdag színekkel megjelenített színpadi létezésig lettek tálalva és megélve a versek. Újvárynál ritkán hangoznak el teljes veresek, ő az életműben kóborolva, szabadon asszociálva rakja össze a maga és a szavalók József Attiláját. A több hangon megszólaló Nagyon fáj után négy fejezetbe rendeződik a költő önkeresése. Az első rész a hetykén fiatalos szövegeket kergetteti meg az életrajzi tényekkel, majd elkomolyodik, hivatást talál ez a koraérett kamasz. A második rész „lengedező szöszsötétben” kezdődik és keresi a lét logikáját és a nemzetségek geometriáját. A kis és nagy történelem csap össze a versekben. A harmadik rész a szerelem, az önmagának a másikban mindig sikertelen meglelése, az öngúnyolódás és a magánjajongás, a létezés bonyolultan tiszta képeiből áll. A negyedik rész a búcsúé, a végé, a halálé. A versek dallamait eldalolt versek oldják fel néhányszor. Két gitár, két férfihang, s egy női hang zenéli el a költő játékos incselkedését, okos imáját, dacos nyomorultságát.