Helységnevek a történelemben – Örös

A Karcsa partján fekvő község neve először 1310-ben bukkan fel (D1. 42698) Wrus alakban. A 15. század első felében Ewrus-ként szerepel egy okiratban (1432). Az írott névalak bizonytalansága csak a 16. század közepén mérséklődik, amikor az 1549-es keltezésű egri Szent János Könyvében az Eoreos megnevezés olvasható, amely kiejtésében emlékeztet a mai névre. Lényegében a 18. század második felétől már megállapodott a hagyományos és mind a mai napig érvényes megnevezés: Örös. Sajnálatos viszont az az egyre gyakoribb eset, amikor az „őr” szó által befolyásolva ekként írják le a község nevét: Őrös. Ez a helytelen és hagyományokat sértő név nem tudni, milyen okból bekerült a szlovákiai magyar községek névjegyzékébe is, amit törvényerőre is emeltek (az ún. „táblatörvény”), és a községtáblán is ekként van feltüntetve. Talán apróságnak tűnik a „kukacoskodás” egy ékezet körül, de valójában nem az, mert egy település neve talán a legfontosabb ismérve egyediségének, sajátosságának, és nincs semmiféle elfogadható indok arra (ebben az esetben különösen), hogy valamilyen képzelt nyelvtani okból megváltoztassák. Az említett névalak pedig semmilyen okiratban vagy magyarországi névjegyzékben nem fordul elő. 1927-ig Örös maradt a község hivatalos neve, és csak ekkor „keresztelték” el, vélt szláv fordítás nyomán a Strážne névre, amely mind a mai napig a hivatalos szlovák megnevezés.

Örös nevének eredetét a honfoglalás korában kell keresni. Az ősi magyar nemzetségnevek között igen elterjedt volt az Örs, sőt Anonymusnál az Örsúr is előfordul. Más megoldás aligha fogadható el, hisz a gyepű (egykori határvédmű) sem itt húzódott és az a délibábos magyarázat, amit némely szlovák etimológus szorgalmaz, miszerint „határőrök települése volt” pedig egyenesen nevetséges, hisz a trianoni határ véglegesen csak 1925-ben volt meghúzva, addig Bodrogköz területén semmilyen államhatár nem húzódott.