Három vödör melltartó

Itt volt mindenki, a Szlamkagyuszi, a Julika, az Öcsi, meg a Kanala, de eljött Ibolyka néni, a Zbraneklánka, a Kanalarobi, meg a Bözsike is. A Franyó otthon maradt, mondták is, ő is eljöhetett volna, de mindenki tudja, milyen keményfejű, és különben is utálják egymást a Szlamkagyuszival, úgyis csak összevesztek volna, ezért talán jobb is, hogy csak a részeges Oszolidodit küldte el kémnek. Talpon volt egész Barsbendő (Tekovský Žalúdok). Meg kellett beszélni a dolgot. Volt itt egy diszkó, és zengett akkor az egész falu. S ez bizony zavart mindenkit. Azt mondta a Bagigéza, aki mindig más csajt hozott a diszkóba, hogy hát ingyen bulizhattak volna otthon a falusiak is, ki se kellett volna mozdulni, táncraperdülhettek volna a porcelánszarvasokkal, de a falusiak ezt nem úgy vették. Szerintük ez a nyugalmuk megzavarása, meg hát a diszkónak már a neve is rossz, már az is valami nem jót jelent. De a diszkónak mennie kellett, mert aki nyerni akart, tudta, hogy a választási programjába is be kell tennie a diszkó megszüntetését. Barsbendőben nem lehet polgármester, aki nem diszkóellenes. Akad diszkópárti is, de az indulni sem mert a választásokon. Hát a legjobban diszkóellenes be is ülhetett a polgármesteri székbe, s meg is szűnt a diszkó. A falusiak már gondolkoznak is, hogy kellene egy menyecskekórus, mert most üres a kultúrház, s abba bizony kultúra való, elég szomorú egy kultúrház igazi kultúra nélkül. Már mindenki el is feledkezett volna a diszkóról, de hát, ugye, el kellett ám menni kitakarítani a bulizók után, mert a diszkó után köztudottan rendetlenség marad. A takarító asszonyok – élükön a Julikával, aki vállalta, hogy szólót énekel majd a menyecskekórusban – elálmélkodtak munka közben. Meg fölháborodtak. És megrökönyödtek. És elállt a lélegzetük. Mert vödrökkel mentek takarítani, üres vödrökkel mentek, s tele vödrökkel mentek el. De mi került azokba a vödrökbe? Elmondta azt a Julika, hiszen azért jött ide mindenki. „Három vödör melltartót szedtünk össze, három vödör melltartót!” – mondta el Julika mindenkinek. Csóválta a fejét mindenki, még a Zbraneklánka is, pedig ő nem is hordott melltartót, mert neki nem kellett. Ezt szóvá is tette a Kanal, hogy a Zbraneklánka csak ne csóválja a fejét, mert hisz neki könynyű nem eldobálni a melltartót, ha jól beindul a buliban, hiszen ő nem hord melltartót, de képzelje el azt a csajt, aki hord melltartót, és a diszkóban úgy feltüzesedik, hogy egyszerűen muszáj letépnie magáról. Erről elbeszélgettek, hogy hány csaj kell három vödör melltartóhoz, mert ám az is lehet, hogy néhány csaj állandóan melltartó nélkül ment haza, és mindig új melltartót kellett venniük, és morogtak otthon, és ők hazudoztak valamit, de nem tudták megállni, legközelebb is rájuk jött a melltartóeldobás. A Bagigéza, aki minden diszkón ott volt, csak mosolygott, s nem lehetett tudni, azért, mert így volt, vagy azért, mert nem volt semmi, de milyen jó lett volna, vagy csak úgy, hogy azt gondolják, valami mégis volt. „Három vödör melltartó!” – ismételte meg kissé éneklő hangsúllyal Julika, mintha egy saját gyűjtésű barsbendői népdal refrénje volna. Na és hol vannak azok a melltartók? – tette fel a kérdést Szlamkagyuszi, az jutott eszébe, hogy lehet, hogy a Franyó megszerezte az árut, és kiárusította a saját hasznára. Bagigéza szerint falumúzeumban van a helye a három teli vödörnek, és lehet, hogy a takarító asszonyokat is külön vitrinbe kellene tenni. Julika erre lökdösni kezdte a Bagigézát, de olyan hirtelen emelte a kezét, hogy szétrepedt a blúza, és kivillant egy neonos-rózsaszín extra szexis melltartó.