Emlékfutás a magyar hősökért

A vendégeket a vár alatt álló emlékoszlopnál köszöntötték a helyiekA szerző felvételeA május 30. és június 1. között megvalósított rendezvény résztvevői az idén a Rákóczi szabadságharc emlékének tiszteletére indultak a sárospataki várból, és a Széphalom– Borsi–Nagykövesd–Nagykapos– Ungvár–Munkács-Beregszász– Aranyosapáti útvonalon futottak végig. Szlovákiában az országfutók csapatának éjszakai elszállásolását és megvendégelését a már említett Bodrogköz Kultúrájáért Polgári Társulás vállalta magára, és ebből az alkalomból falunapnak is beillő ünnepséget szerveztek.

Nagy várakozás és készülődés előzte meg Nagykövesden az emlékfutás csapatának fogadását. Nagyon sok önkormányzat, bajtársi egyesület, kulturális szövetség és emlékbizottság segítette az útvonal előkészítését, a csapat fogadását és a kísérőprogramok megvalósítását. Ebben – és az útvonal összeállításában – nagy segítséget jelentett, hogy a millennium évében 112 település kapott ajándékba az alapítványtól emlékoszlopot a Kárpát-medencében, s ezekkel a községekkel továbbra is megmaradt a kapcsolatuk.

Az ötlet kiagyalója és következetes megvalósítója Nick Ferenc ezredes, aki a Falvak Kultúrájáért Alapítvány elnöke és a Magyar Kultúra Lovagja cím megalapítója: „Az emlékfutás a hősökért program már a rendszerváltáshoz kapcsolódik, és a kezdete az 1848-as magyar szabadságharc 150. évfordulójához kötődik. Ekkor Kossuth Lajos és az aradi vértanúk tiszteletére futottunk, később pedig a kialakult országfutók csapata évente kétszer, májusban a magyar hősök napján és október hatodikán több megyén futott keresztül. Az említett csapatot a magyar honvédség katonai szerveinek hivatásos és szerződéses állományának tagjai alkotják. A futók egy része – mintegy harmincan – a szárazföldi és a légierő vezérkarának alárendelt szervezeteitől jelentkezett, és rendszeresen részt vesz ezeken az emlékfutásokon.” A felső-bodrogköziek számára két szálon zajlottak az események, hiszen – legalább egy szakaszon – részt kívántak venni az emlékfutásban, ugyanakkor műsorral kedveskedtek a magyarországi résztvevőknek.

Nagy Attila polgármester szerint a falu egyértelműen örömmel fogadta a Falvak Kultúrájáért Alapítvány ötletét, s miután maga is tagja a társulásnak, szívesen támogat mindent, ami változatosabbá, színesebbé teszi a falu kulturális életét. Mint elmondta, ideje már fellendíteni a kulturális életet a faluban, mert jó pár éve már annak, hogy felbomlott a citerazenekar és az énekkar. A megalakult polgári társulás csak új lendületet adott az embereknek, ám a munkájukért mindenképpen elismerés jár. A magyarországi kezdeményezéseket örömmel veszi, mert segítik a helyieket abban, hogy megőrizzék magyarságukat.

A meghirdetett műsor szerint a futók pontosan érkeztek a nagykövesdi emlékoszlophoz, ahol a helyiek népes csoportja nagy tapssal fogadta őket. Nagy Attila polgármester köszöntő beszéde után Dr. Szanati József nyugállományú ezredes hadtörténész tartott előadást II. Rákóczi Ferencről, majd – nemzetközi elismerésként – szalagot kötöttek a „XXI.századi béke” emlékoszlopára. Az ezt követő kultúrműsorban felléptek a kis- és a nagykövesdi éneklőcsoportok, Nagy Csaba tárogatóművész, valamint a budapesti Adrianus művészeti együttes tekerőlantos szólistája. A kultúrház kiállítótermében került sor Karai Sándor haditudósító fényképkiállítására, melynek címe „A II. világháború katonája voltam”. A kiállítást Erdős László ezredes, a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetségének alelnöke, az utolsó magyar hadifogolyról, Torma Lászlóról szóló könyv szerzője nyitotta meg. Az esti órákban több mint kétszáz vendéget hívott vacsorára a kultúrház nagytermébe a helyi polgári társulás elnöke, Pallér Attila. Pohárköszöntőt Szerencsés János, a kassai magyar konzulátus munkatársa mondott.

A vacsora után tűzijátékban gyönyörködhettek a rendezvény résztvevői. Pallér Attila, a Bodrogköz Kultúrájáért Polgári Társulás elnöke elégedett lehetett. Egy éve, amikor megalapították a társulásukat, alig egytucatnyian voltak, s mára több száz embert képesek megmozgatni nemcsak a faluban, hanem a környező községekből is. Kapcsolatot teremtettek az együttműködésre hajló civil szervezetekkel, és olyan nemzetközi méretű rendezvényekbe kapcsolódnak be, mint az emlékfutás. Nagy szerencsének tartja, hogy olyan csapat jött össze a községben, amelynek tagjai segítenek a szervezésben, a célokat közösen beszélik meg, s a feladatokat önként vállalják.

Az országfutók csapata másnap reggel, szombaton már Ungvár felé tartott, hogy eredeti terve szerint végrehajtsa küldetését.