Elveszett szomszédaink

IBOS EMESE

A szervezők könyvbemutatóval, kiállításmegnyitóval, filmvetítéssel, zsidó ételek kóstolójával és koncerttel emlékeztek a történelem egyik legnagyobb tragédiájára.

A megemlékezés az egykori zsinagóga helyén emelt emlékműnél kezdődött. Dušan Rybár, a rimaszombati zsidó hitközség vezetője elmondta, a háború előtti Rimaszombat lakosságának ötöde zsidó volt. Valamennyien hozzájárultak a város gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődéséhez. Üldözésük már 1938-ban elkezdődött. 1940-től nem vehettek részt a város társadalmi eseményein, üzleteiket bezárták, gyerekeik nem járhattak iskolába. Rimaszombat területén négy gettót alakítottak ki, ott gyűjtötték össze a zsidó lakosságot, 1944-ben több mint ezer embert, időseket, gyerekeket, kisgyerekes anyákat deportáltak embertelen körülmények között az auschwitzi haláltáborba. A háborút követően kevesebb mint kétszázan térhettek vissza. Sokan az összes hozzátartozójukat elvesztették, a nulláról kellett kezdeniük mindent. Dušan Rybár úgy fogalmazott, sajnos Európa-szerte élnek emberek, akik megkérdőjelezik a holokausztot, szerencsére kisebbségben vannak. „Morális kötelességünk a fiatalabb generációkat megismertetni a holokauszttal és a borzalmakkal, hogy az 1938-ban és 1944-ben történtek soha ne ismétlődhessenek meg” – mondta a rimaszombati zsidó hitközség vezetője. A program a Yuri Dojc képeiből készült tárlat megnyitójával folytatódott a kultúrházban. A fotók egy olyan kelet-szlovákiai zsidó iskolában készültek, amely évtizedeken keresztül zárva volt. Úgy őrizték meg a benne található tárgyakat, ahogyan a zsidók deportálásakor bezárták. A tárlatot a Városi Galériában augusztus 4-ig tekinthetik meg az érdeklődők. Bemutatták Kertész Lilly Mindent felfalnak a lángok című kötetének szlovák fordítását. A szerző alig volt húszéves, amikor Auschwitzba hurcolták. A hírhedt láger után kényszermunka következett Brémában, a szenvedések sora Bergen-Belsenben ért véget. Mindeközben elvesztette családját és vőlegényét is. Visszaemlékezése magyarul, héberül, németül és most már – Tömösváry Anna fordításában – szlovákul is olvasható. A könyv egyébként Németország egyes tartományaiban kötelező olvasmány volt.

Az évforduló alkalmából a szervezők versenyfelhívással fordultak a helyi és a járásbeli iskolákhoz. Három tanintézmény különböző képzőművészeti pályamunkákkal kapcsolódott be a versenybe. Levetítették azt a kisfilmet, amelyet a Rimaszombati Tompa Mihály Alapiskola tizenöt diákja Nagyferenc Katalin, Barbara Kovácsová és Csank Katalin tanár vezetésével pályamunkaként készített. Az élet a haláltáborban c. alkotásban Oľga Bodorová, a Gömör-kishonti Múzeum igazgatójának közreműködésével bemutatják a múzeumban található zsidó emléktárgyakat. A film legértékesebb része a holokauszt egyik rimaszombati túlélőjével, Wirtschafter Kornéliával készült beszélgetés. A ma 89 éves asszony részletesen mesél az átélt borzalmakról.

Az emlékműsor a kóser zsidó ételek kóstolóját követően a Shkayach együttes, vagyis Gerendás Péter és Kardos Dániel koncertjével zárult.