Egyetlen recept sem maradt fenn a grófi likőrgyárból

A településen ma már csak egy romos épület emlékeztet az egykori híres-nevezetes likőrgyárra, amelyet 1784-ben ghymesi és gácsi gróf Forgách Miklós császári és királyi kamarás, belső titkos tanácsos, nyitrai főispán alapított.

Nyitraújlak

A tizenkilencedik század elején már évente 15 600 liter likőrt főztek itt, főleg gyógynövényekből.

A nyitraújlaki likőrgyárról ma már a helybeliek is keveset tudnak, talán azért, mert elődeik sem igen ittak az ott főzött italokból. A falusi kocsmában inkább törkölyt, szilvapálinkát és sört mértek, a fájintos likőrök a budapesti és a bécsi urak asztalára kerültek. Forgách Miklós ezzel is megelőzte a korát – fél évszázaddal hamarabb látott üzletet és fantáziát a szeszfőzésben, mint bárki más a régióban, a nyitrai és a galgóci likőrgyár is csak az 1800-as évek közepén kezdett működni. A nyitraújlaki Fabricia rosoliaria szeszgyárban Fényes Elek geográfus szerint ekkor már 52-féle likőrt főztek titkos receptek alapján, és az éves termelés meghaladta a háromszáz hordót. „Ezeket a különleges italokat nagyrészt Antonio Cavalli trieszti likőrmester találta ki, aki a nyitraújlaki szeszgyár igazgatója volt. A recepteken kívül új technológiákat is hozott Olaszországból, ezért tudott Forgách gróf a legnagyobb magyarországi likőrgyárakkal is versenyezni” – tudjuk meg Peter Keresteštől a Nyitrai Állami Levéltár munkatársától, aki monográfiát írt Nyitraújlakról. Sajnos, sem recepteket, sem a likőrök elnevezéseire vonatkozó feljegyzéseket nem talált a korabeli dokumentumokban, ezért csak olasz levéltári adatokból következtet arra, hogy gyógynövényekkel ízesített szeszes italokról lehetett szó.

A szeszgyáron kívül Forgách gróf sörfőzdét, selyemszövödét, malmot és pékséget is működtetett az uradalmán. A környéken elsőként alapított selyemhernyó-tenyészetet is, de sajnos erről sem maradt fenn semmilyen adat.

„Nemcsak ambiciózus hivatalnok és minden hájjal megkent diplomata volt, hanem ügyes vállalkozó is. Tudta, hogy ha nem a terményeket adja el, hanem a kész termékeket, még nagyobb lesz a haszna. Az is komoly előrelátásra és jó üzleti érzékre vall, hogy olasz mestereket foglalkoztatott, hiszen pálinkát sokan főztek a környéken, ő azonban valami különlegeset akart, olyasvalamit, amit nem csak a kocsmákban és a vásárokban lehet eladni” – magyarázta Peter Keresteš.

Forgách gróf likőrgyára az 1800-as évek végéig működött, az Esterházyak, akik női ágon örökölték a kastélyt a századforduló után, már nem folytatták a vállalkozást.