Buják Vince emlékére

Szerettem nézni, ahogy finoman, fényesen göndörödnek ki hatalmas keze alól a faforgácsok, minden vele készített riport faillatú emléket hagyott bennem. Buják Vince gyakran telefonált, hogy gyermeki örömmel jelentse be újabb alkotásának születését.

„Felforrósított lenolajjal kentem le a faragványt, hogy sokáig tartós maradjon. Száz évig is eláll” – emlékszem, ahogy ott guggoltunk a kertjében, csodálva az utolsó vacsora apostolait. „Ezt a kitüntetést nem én kaptam, hanem mi kaptuk valamennyien, akik Tardoskedden életben tartjuk falunk néphagyományait” – jegyezte meg szerényen, amikor 2006-ban a Magyar Kultúra Lovagja címet vette át Budapesten. A 1947-es csehországi deportálások idején Tachovban született, de mindig az érsekújvári járásbeli Tardoskeddet tartotta szülőfalujának. „Nem te hordozod a gyökereket, hanem a gyökerek téged” – áll azon az alkotáson, mellyel a kitelepített és deportált lakosokra emlékezett. Az aradi vértanúk tiszteletére készült emlékművet a Csemadok felkérésére faragta. A kitelepítettek emlékoszlopa Érsekújvárban, a református templom előtti parkban áll. A vasutas parkba Szűz Mária-szobrot faragott, és számos iskola előcsarnokát díszítik a művei. 2005 óta rendszeresen találkoztunk az amatőr fafaragók nyári összejövetelein, az egyiken tölgyfából köztéri kapu készült, amely a kultúrparkban áll. „Az ember elmegy, a szülőföld marad, ezt az idézetet faragtuk bele az akácfába” – mondta. Fáradhatatlan volt. Neve sosem merül feledésbe, mert gondoskodott arról, hogy a kivágott fa új lényeget öltsön, és amit mondani szeretett volna a világnak, az a távozása után is értő közönségre találjon. Ma vesznek tőle végső búcsút a tardoskeddi temetőben. Száz Ildikó