Az Esterházyak cseszneki ága

KORPÁS ÁRPÁD

Az Esterházy család cseszneki ága (Források és tanulmányok az Esterházy család cseszneki ágának történetéről I.) című tanulmánykötetet a Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltára adta ki az intézmény igazgatóhelyettese, Márkusné Vörös Hajnalka szerkesztésében. Ő Hermann Istvánnal, a megyei levéltár vezetőjével és Strešňák Gábor szenci múzeumigazgatóval együtt beszélt a kiadványról és az azt megalapozó kutatásokról.

Hermann bevezetőjében elmondta, hogy a Veszprém megyei levéltárosok 2007-ben kezdték kutatni a Pozsonyban őrzött Esterházy-levéltárat. Közben kristályosodott ki, hogy az anyagot nemcsak feltárniuk, mikrofilmezniük kell, hanem – szlovákiai kollégák bevonásával – feldolgozniuk is. A feltárt tényanyagot 2011-ben egy cseszneki konferencián ismertették, s az ott elhangzott előadások tanulmányokká terebélyesedve kerültek a kötetbe.

Márkusné Vörös Hajnalka szólt arról, hogy a veszprémi szakemberek számára nagyon fontos volt a Pozsonyban őrzött családi archívum feltérképezése, hiszen az Esterházyak Veszprém megyében és a Dunántúlon is hatalmas birtokokkal rendelkeztek, tehát a korabeli dokumentumok nélkülözhetetlenek a regionális, hely- és családtörténeti kutatások szempontjából.

A nagyobb formátumú, 264 oldalas könyv aprólékosan adatolt, valamint fotókkal, térképekkel, dokumentumokkal és családfákkal gazdagon illusztrált írásokat vonultat fel. Terjedelmi okokból most csak a szlovákiai szerzők szlovákiai vonatkozású tanulmányait említjük. Radoslav Ragač, a Szlovák Nemzeti Levéltár igazgatója azt foglalja össze, hogyan alakult ki, miként került az általa vezetett intézménybe a cseszneki ág levéltára. Strešňák az ág felvidéki birtokairól, két műemlékvédelmi szakember, Juraj Pekarovič és Rastislav Petrovič pedig a családhoz köthető szlovákiai építészeti emlékekről ír. (Pekarovič ezeket a hajdanvolt vagy még meglévő, de sok esetben méltatlanul rossz állagú épületeket be is mutatta az esten.) Novák Veronika, a Pozsonyi Állami Levéltár Vágsellyei Fióklevéltárának igazgazója tanulmányában az Esterházyak tallósi és galántai ingatlanainak, gyűjteményeinek 20. századi sorsáról ad áttekintést. Minden írásról szlovák és német nyelvű összefoglaló készült.

Az Új Szó kérdésére, tervezik-e a teljes kötet szlovákra fordítását, Hermann István elmondta: a szándék megvan, de nagyon költséges vállalkozás lenne, amelyhez előbb elő kell teremteni az anyagiakat. Márkusné Vörös Hajnalka hozzátette, a tervezett 2. kötet a levéltári segédletet és jegyzéket tartalmazza, s elképzelésük szerint már teljes terjedelmében kétnyelvű (magyar és szlovák) lenne. Így remélhetőleg mindkét országban újabb lendületet ad az Esterházy-kutatásoknak. A múltfeltárást idővel az osztrák levéltárakra, intézményekre is kiterjesztenék, hiszen az Esterházyak Burgenlandhoz, Bécshez is erősen kötődtek.

A Pozsonyban őrzött levéltár a 18. század végével zárul. Viszonylag kevés dokumentum és tárgyi emlék maradt a család 19. és 20. századi történetéről, azért is, mert a sorsfordulók, háborúk alaposan megtizedelték, szétszórták az anyagot. Éppen ezért valószínű, hogy szlovákiai családoknál is lehetnek olyan dokumentumok, tárgyak, amelyek az Esterházyakhoz köthetők. Ezekről a veszprémi levéltár és a Szenci Városi Múzeum is várja az információkat.