Anyagi gondok fojtogatják az alapiskolát

Több település szerette volna az építkezés jogát elnyerni, ezek között volt Ajnácskő, Egyházasbást, Almágy, sőt tudtommal Feled is. A falvak képviselői kezdetben titokban, később nyiltan lobbiztak az iskola elnyeréséért, az erős szomszédvárak közül végül Almágy lett a győztes. A hetvenes évek elején nagy ceremóniával, magas rangú vendégek jelenlétében lerakták az épület alapkövét, 1979. szeptember 1-jén pedig kilenc osztályban közel 300 tanulóval megkezdődött a tanítás – az almágyiakon kívül még további tizenkét falu tanulóinak az oktatása. Teljesültek a község vezetőinek elvárásai is, az intézmény nem csupán iskola lett, hanem rövid időn belül a vidék jelentős kulturális központjává nőtte ki magát, és a mai napig az maradt. Pedig az átadás óta két és fél évtized telt el, és sok minden megváltozott, de lelkesedésből az iskola most sem szenved hiányt. Az anyagiak terén annál inkább. Az intézmény igazgatója szerint nem lehet tudni, meddig tart még a lelkesedés.

„A célnak, hogy ez az iskola a vidék kulturális és művelődési központja lesz és olyan intézménnyé válik, ahol a gyerekek nemcsak tanulnak, hanem otthon is érzik magukat, szerintem ma is megfelelünk. Sajnos egyre inkább úgy érizzük, az anyagi gondok megfojtonak bennünket” – mondja Lukács Annamária, az alapiskola igazgatója.

Lukács Annamária negyedik éve áll az iskola élén. Kinevezése után, a szülőkkel, pedagógusokkal, az iskolatanáccsal, a falu képviselőivel történt egyeztetés után azonnal kérte az iskola jogalanyiságát a felsőbb szervektől. A módosítást úgy készítették elő, hogy egy intézménnyé vált a magyar tannyelvű alapiskola, az akkor önálló igazgatás alatt álló szlovák alapiskola, a napközi otthon, az óvoda és az iskolakonyha. Az első évet 89 ezer korona nyereséggel zárták, a pénzt az épület felújítására fordították. Mivel igazgatása második évében is sikerült nagyobb összeget az épület javítására fordítani, de a tető folyamatos beázásának nyomai gyorsan jelentkeztek, több osztályban a falak vastagon megrepedtek, az intézmény vezetője statikust hívott, aki elmondta, az épület egy része életveszélyessé válhat.

„Mivel a helyzet nem tűrt halasztást, az oktatási minisztériumtól kértünk anyagi segítséget” – folytatja az intézmény vezetője. „Kaptunk 4,5 millió koronát, a pénzből a legveszélyeztetettebb szárny fölött sikerült átépíteni a tetőszerkezetet és kijavítani a hibákat. A rekonstrukció teljes befejezéséhez még körülbelül 1,5 millió koronára volna szükség, a minisztériumban azt ígérték, azt is megkapjuk. Ami az önkormányzatot illeti, segítségükkel bevezettük a gázt, részt vállaltak a javítási munkálatokból, segítettek a tetőszerkezet megépítésében és még hosszasan sorolhatnám, hogy mi mindenben.

Az Almágyi Alapiskolának van összesen 15 osztálya, 6 szaktanterme, két tornaterme, négy helyiségben napközi otthont működtetnek, van korszerű konyhája, kétszáz férőhelyes ebédlője, az óvodában elkülönített hálóhelység, színpad... Szóval minden együtt lenne a boldoguláshoz, ha nem nehezítené helyzetüket az iskolai kvótarendszer.

„Az új iskolatörvényből eredően az állam támogatja az általános iskolai oktatást, tehát az alapfokú képzésre kapunk anyagi fedezetet, az egyéb intézmények, mint esetünkben a napközi otthon, az óvoda, az iskolakonyha fenntartásához azonban csak hozzájárul” – magyarázza az intézmény vezetője. „A hétszáz lelket számláló településnek egy olyan iskolát kellene eltartania, ahol a gyerekek, a pedagógusok és az alkalmazottak összlétszáma megközelíti a háromszáz főt. Egy olyan falunak kellene bennünket eltartani, ahol a nem produktív lakosság, tehát a gyerekek és a hatvan éven felülieknek a száma majdnem 300, a foglalkoztatottak aránya pedig nagyon alacsony, közhasznú munkában a falu több mint száz munkanélkülit foglalkoztat. Ami a normatívákat illeti, tavaly három kategória volt, mi a legkevesebb támogatást kaptuk, és mivel az idén nálunk a gyerekek létszáma tizenhárommal meghaladja a 250-et, szintén beleestünk a lehető legrosszabb elbírálásba. De ilyen helyzetben is megpróbáljuk fenntartani az óvodát. A napközi díját az idén felemeltük, a szülő havonta 100 koronát fizet a gyermeke után. Ez napi öt koronát jelent, ezért a gyerek a délutánt szakképzett pedagógusok mellett tölti, felkészül a másnapi órákra, számítógéppel ismerkedhet, tornateremben sportolhat felügyelet mellett. Az első osztályban 11 órakor befejeződik a tanítás, az autóbusz pedig csak fél egykor indul. Mit csináljak a gyerekekkel addig, az óra után mindjárt tegyem ki őket az utcára? Szakképzett pedagógusok vigyáznak rájuk, akiket a normatívából nem tudok megfizetni. Ami a pedagógusokat illeti, nagyon örülök, hogy sok fiatal kollégával dolgozhatok, többen közülük annak idején ennek az iskolának a falai között tanulták a betűvetést. Huszonkét pedagógusunk van, és valamennyien rendelkeznek a szükséges képesítéssel, ami az említett normatív rendszer szerint nem jelent előnyt az iskolának. A törvény ugyanis nem veszi figyelembe, hogy a tantestületben nagyobb tapasztalattal rendelkező vagy képzettebb pedagógusok is vannak.

Részt veszünk a nyári egyetemeken, a különböző pedagógustalálkozókon, iskolánk otthont ad a pedagógusképzéseknek, részt is veszünk ezeken... A mi kollektívánkban valamennyi, legalább ötéves gyakorlattal rendelkező kolléga túl van az első kvalifikációs vizsgán, kettőnek doktorátusa és egynek speciális képesítése van. Tehát a pedagógusaink igyekeznek képezni magukat azért, hogy az órákon minél többet nyújtsanak a gyerekeknek, szomorú azonban, hogy mindezekért cserébe személyi pótlékot nem tudunk fizetni nekik. Attól félek, ezek az emberek egyszer itthagynak bennünket. Az informatikusunk például délelőtt tanít, délután tehát szabadidejében rendszergazda, felügyeli az iskola öszszes, szám szerint húsz számítógépét, karbantartást végez, új programokat ír, stb. Teszi mindezt egy kezdő pedagógus béréért. Februárban, amikor megismerkedtünk a 2005-ös normatívákkal, azt mondtuk, tenni kell valamit, mert ez az összeg nekünk nem lesz elég. Elbocsátottunk három alkalmazottat, és úgy tűnik, szeptemberben további két pedagógustól kell megválnunk.

Az igazgató szerint az almágyi alapiskola hátránya az, ami gyakorlatilag az előnye is, hogy szakképzett gárdája van, és a normatíva nem veszi figyelembe a szakképesítést. Ha nem kvalifikációs vizsgával, magas fizetési osztályba sorolt, szakképzett pedagógusokat alkalmazna, hanem képesítetlen tanítók tanítanának középiskolai végzettséggel az iskolában, még prémiumot is fizethetnének.

Csak reménykedni tudok, hogy a helyi községi hivatallal együttműködve sikerül átvászelni ezeket a nehéz éveket”– zárja mondandóját Lukács Annamária.