Adakozás-kutatás

Mini közvélemény-kutatást végeztem ismerőseim körében arról, szoktak-e adakozni, és milyen megfontolás alapján nyúlnak zsebükbe. Az utóbbi napokban – talán a zimankó hatására – gyakrabban dobok aprót a kassai koldusok kalapjába. Legjobban az utcazenészek járnak velem, mert bármilyen hamisan játszanak is, nem tudom nem tisztelni az elszántságot, kitartást ebben a cudar időben. Az agresszív cigányasszonyok már kevésbé hatnak meg, mert minden áron jósolni akarnak nekem. Köszönöm, ebből nem kérek, húszéves koromban ugyanis egy „igazi” jósnőtől megtudtam: sohasem leszek gazdag, hiába is gürcölök. (Azóta tényleg nem is igyekszem, felesleges). Ismerőseim viszont igencsak megleptek. Huszonkét fős, nem reprezentatív mintáról van szó, de mert tudtommal ennél fontosabb ügyekben is kérdeztek már meg ennél kevesebb embert „komoly” közvélemény-kutatók, az eredményt bátran prezentálom. Hatan úgy vélik, a koldusoknak nem érdemes adni, mert már nálunk is működik a koldusmaffia, a szerencsétlenek másoknak tejelnek, bűnözőket támogatni pedig nem helyes. Tizenegy megkérdezett azt mondta, a kéregetők nem igazi rászorulók, csak piára és cigire lejmolnak, és többet keresnek naponta, mint a fizetésből élők. A fennmaradó öt fő rendszeresen pottyant aprót a kalapokba. A többség szerint Szlovákiában ma a legtöbb bérből és fizetésből élő család nincs kiemelkedően jó helyzetben, bár saját helyzetüket pozitívabban ítélték meg. Igazán hátrányos helyzetűnek a mozgássérülteket, a súlyos betegeket, a munkanélkülieket és leginkább a hajléktalanokat tartják. A huszonkét fő közül tizenhárman életükben legalább egyszer adakoztak már; legtöbben hajléktalanokat támogattak, mivel szeretnék, ha az országban senki se kényszerülne az utcán aludni. Csak négyen vannak, akik adójuk két százalékával segítik valamelyik humanitárius szervezetet. Azt viszont mindannyian szeretnék, ha pénzük útját nyomon tudnák követni, és biztosak lehetnének benne, hogy oda kerül, ahová szánták. Használt ruhát és megunt háztartási eszközöket senki sem szállít sehová, mert nem tudják, hová szállíthatnák. Inkább kiteszik a konténer mellé, hogy akinek kell, vigye...