A szülői önismerettel foglalkoztak Nagymegyeren

Az érdeklődők Vörös Zsuzsanna érzelmi intelligencia- és személyiségfejlesztő, párkapcsolati segítő, meditátor előadását hallhatták, aki gerinc- és rehabilitációs trénerként is dolgozik. Az eseményt „A szülői önismeret fontossága” címmel hirdették meg, mely során az önismeret legfontosabb területeivel foglalkoztak.

Az otthoni minta

A szakértő taglalta az érzelmi intelligencia egyes dimenzióit és megosztotta a gyerekekkel kapcsolatos korábbi tapasztalatait is. A táborokban és iskolai tanórák alatt végzett helyzetgyakorlatokon keresztül ugyanis rendszerint tanulnak az empátiáról is, mely során előkerülnek az otthonról hozott, automatikus cselekvési minták is. Vörös úgy véli, elengedhetetlen ezen minták felismerése és értékelése ahhoz, hogy megértsük saját magunkat és környezetünket. 

Ne csodálkozzunk azon, ha gyermekünk a vasárnapi ebédnél passzív és inkább csendben marad, amikor hétről hétre csak azt hallja, hogy a családi asztalnál a szülei, nagyszülei sora kibeszélik a rokonokat, a szomszédokat és ismerősöket. Természetes, hogy ő is azt fogja gondolni, jobb, ha meg sem szólal, hiszen úgyis ízekre szednék

 – magyarázta az előadó.

A hiányzó mi idő

Sosem késő az önismerettel foglalkozni, amire remek lehetőség egy csoportos foglalkozás. Ezeken a találkozókon ugyanis megoszthatják egymással tapasztalatikat, érzéseiket, amiket ezután sokkal könnyebben építhetnek be saját mindennapjaikba. 

„Mi lesz egy szülővel, ha a gyermek kikerül a fókuszból?” - tette fel a kérdést a jelenlévőknek a szakértő. Felsorakoztatott több olyan példát és életszakaszt, amikor a szülő életszemléletének átértékelésére van szükség, ilyen például egy több évtizedes házasságban az egyik fél elhalálozása, amikor a másiknak újra meg kell tanulnia egyedül is létezni; amikor kirepül a gyermek a fészekből és a szülőpár magára marad; vagy amikor a szülők egyszerűen azt érzik, hogy valami hiányzik az életükből a gyerekek mellett, ez pedig a kettesben eltöltött „mi idő”.

„Énüzenetek”

Vörös Zsuzsanna kifejtette, hogy az érzelmi intelligencia egyik fontos dimenziója az önkontroll, vagyis az érzelmeink szabályozásának képessége, ami nem összekeverendő azok túlkontollálásával. Lényeges, hogy érzelmeinket megéljük, de tartsuk őket kordában, legyen egy tágabb mozgásterünk. Ehhez szorosan kapcsolódnak a szociális készségeink, azon belül is a kommunikáció és annak egy meghatározott formája. 

Elterjedt az asszertív kommunikáció fogalma, ám ezt gyakran rosszul értelmezik és azt hiszik, hogy az asszertív csupán visszafogottat jelent. Ha viszont én magam, szülőként visszafogottan élem meg a szélsőségesebb érzelmeimet, mint például a szomorúságot, a dühöt, vagy a haragot és nem mutatom ki őket, akkor a gyermekemnek azt tanítom ezzel, hogy az érzelmeket nem mutathatjuk ki, hogy nem viselkedhetünk úgy, ahogy valójában érezzük

 – hangsúlyozza a szakember. Ilyen esetekben azt tanácsolja, „énüzenetekkel” kommunikáljunk, vagyis fogalmazzuk meg szavakkal, hogy mit érzünk. „A szülői magatartás önmagában tanítás. Egy ilyen konkrét helyzetre a példamondat az lehet, hogy »Anya, vagy Apa most nagyon szomorú, vagy nagyon mérges«, majd erősítsük meg a gyerekben azt, ha nem ő az oka ennek, de ugyanakkor fogalmazzuk meg azt is, ha éppen ő az” – tette hozzá.

Önreflexió

Komplex, mégis elengedhetetlen témakör a konfliktuskezelés és annak formái. Megtudtuk, hogy Thomas és Kilmann pszichológusok ötféle konfliktuskezelési stratégiát fogalmaztak meg, mégpedig az irányítót, az alkalmazkodót, az elkerülőt, kompromisszumkeresőt és a problémamegoldót. 

Számba vette az egyes eshetőségeket, a felek közti vesztes-győztes viszonyok lehetséges kiegyensúlyozatlanságát, majd végül propagálta, hogy lehetőleg a problémamegoldó stratégiát alkalmazzuk. Hozzátette, hogy ugyan ez nem alkalmazható minden életszituációban, hiszen az idő tényezője nagyban befolyásolja az egyes konfliktusokhoz való hozzáállásunkat, de a fajsúlyos döntéseke igyekezzünk kellő időt és odafigyelést szánni. 

Az előadás utolsó perceiben egy gyakorlatra hívta a hallgatóságot. Írószert és papírt osztott, majd megkérte őket, hogy fogalmazzák meg százalékokban, hogy saját véleményük szerint ők maguk milyen arányban viselkednek „anyaként, amazonként, kurtizánként, illetve madonnaként”, majd felsorolta ennek férfi princípiumait is, ami az „apa, harcos, hódító és a lovag”. Ez a gyakorlat otthon is használható annak feltérképezésére, hogy a párunk, vagy a barátaink hogy látnak bennünket, és azt is hogy ők mit gondolnak saját magukról. A jelenlévők izgalmas felismerésekre jutottak, majd további kérdéseket tettek fel ezen szerepekről.

Folytatása következik

Az est témájához nagyban kötődött az egyes szülőtípusok taglalása, ám erre már nem jutott idő. Az előadás végeztével a jelenlévők további kérdéseket tettek fel. Többen konkrét példákkal érkeztek, de felmerült a gyerekek túl korai és intenzív telefonhasználata is. Ennek káros hatását kifejezetten kihangsúlyozva a szakértő arra intette szülőket, hogy nagyon figyeljenek oda gyermekük életkorának megfelelő monitoridejére, ugyanis amellett hogy idegrendszer fejlődési problémákat okozhat, elszakítja egymástól a családtagokat, kirekesztve, elidegenítve őket egymástól. 

A Kidzone január második felére családállítást tervez, melyet ugyancsak Vörös Zsuzsanna tart majd. A legközelebbi szülői önismereti témájú előadást 2025. március 7-én, péntek este 6 órakor tartják, amikor is az egyes szülőtípusok részletes ismertetésével folytatják a diskurzust.