A kitelepítettekre emlékeztek Szímőn

Harmadik állomásához érkezett a tavaly Somorján, majd Pozsonyban bemutatott emlékkiállítás.

Szímő

A községből kitelepítettek emlékére állított kopjafánál, majd a Jedlik-házban emlékeztek azokra a szímői lakosokra, akiket a magyarságuk miatt űztek el az otthonukból. Megnyitották a Kitelepítések 70 című vándorkiállítást, melyet a Szövetség a Közös Célokért és a Pozsonyi Magyar Galéria rendezett.

Méry Beáta kurátor a kiállítás megnyitóján elmondta, a téma iránt érdeklődő és a témában érintett alkotókat szólítottak meg, végül ötven művész jelentkezett, mintegy száz alkotással. A kiállítást először Somorján láthatta a közönség tavaly novemberben, majd decemberben a Pozsonyi Magyar Intézetben mutatták be. A Hazahív a harangszó című rendezvényen Popély Gyula történész tartott beszámolót a kitelepítések és a deportálások előzményeiről, történéseiről és következményeiről, valamint azokról a politikusokról, akiket mindezért a felelősség terhel. Bób János, Szímő polgármestere elmondta, a második világháború borzalmai után újabb megpróbáltatás várt a lakosokra, Szímőről százharminc családot telepítettek át Magyarországra, és további 35 családot deportáltak Csehországba. Kantár Éva, a Csemadok területi és helyi szervezetének elnöke emléklapokat adott át az egykor kitelepítettek hozzátartozóinak. Az idei emlékünnepségre több család érkezett Magyarországról, többen is hangsúlyozták, mennyire fontosnak tartják, hogy ne szakadjon meg kapcsolatuk a Vág menti községben élő rokonokkal.

Az egyik emlékező könnyeivel küszködve mesélte el a családi tragédiát, hogy a meghurcoltatás miatt gyerekkorában mindkét nagyapját elveszítette. Az egyik abba halt bele, hogy kitelepítették, a másik pedig azt nem bírta feldolgozni, hogy azon fehérlaposok egyike lett, akik helyett más családot hurcoltak el idegenbe.