A károsultak szerint a kormány semmit sem tett

Garamszentgyörgy/Vámosladány/Nagysalló/Léva. Az érintettek szerint a kormány egyelőre a füle botját sem mozdítja, hogy mihamarabb megtérítse azokat a károkat, amelyeket a május eleji szélvihar és jégeső okozott a Lévai járásban.

MEKKORA KÁRPÓTLÁS ÉS MIKOR?

Azokról a kárigényekről van szó, amelyeket a járási válságstábon keresztül az egyes önkormányzatok nyújtottak be a Nyitrai Kerületi Hivatalhoz, illetve a központi válságstábhoz. Legalábbis ez szűrhető le körképünk alapján. Jelenleg még az is kérdéses, hogy a biztosítók mikor és mennyit fizetnek majd a biztosított épületekért és vagyonért, noha nekik is időben jelentették a károkat, a helyszíneléseken, felméréseken is régen túljutottak már.

MINISZTÉRIUMI VISSZAJELZÉSEK NÉLKÜL

Kotora Marián, Nagysalló polgármestere lapunknak elmondta, az Első Kommunális Biztosítóval szemben 580 ezer koronás kárigényük van, amelyből 280 ezer koronát kellene azonnal megtéríteni, de egyelőre még írásbeli értesítést sem kaptak, hogy ebből mit ismernek el, mit fizetnek ki. A nem biztosított vagyonban és a zöldterületekben esett károkat szintén azonnal felmérték, majd Léván keresztül továbbították a kormánynak, de a központi államigazgatástól egyelőre semmilyen visszajelzést nem kaptak, noha a saját költségvetésükből már most kénytelenek voltak pénzt elkülöníteni a helyreállítási munkákra. Például a vízvezeték bekötésére 1,2 millió volt félretéve, ezt az összeget félmillióval kellett megkurtítani. Nagysalló egyenesen a pénzügyminisztériumtól is kért költségvetésen kívüli gyorssegélyt. Ezt május 31-ig kellett kérvényezni, s maximum 250 ezret kaphat a község, ha a tárca elismeri a kárigényt, de egyelőre itt sincs visszajelzés. A lakosok többségének volt biztosítása, s a kárigényüket is azonnal bejelentették, de a polgármesternek nincs tudomása arról, hogy már fizettek-e a biztosítók. Kotora Marián hozzátette, sajnos, azokon, akiknek nem volt biztosításuk, még a község sem tud – jelképesen sem – segíteni.

Helena Valentová, Garamszentgyörgy polgármestere arról tájékoztatott, hogy a községi vagyonban mintegy 3 millió koronás kár keletkezett. Ebből az, amit az Első Kommunális Biztosítótól visszaigényelhetnek, roppant kevés, 10 ezer korona, s további 15 ezret kellene kapniuk az iskola betört ablakaiért. A falurádió hálózatában is 350 ezer koronás kár keletkezett, ezt is saját forrásból kell megjavítaniuk. Továbbra is rejtély, hogy a községi kerítésekért, parkokért járó körülbelül 70 ezer koronát ki és mikor fogja nekik kifizetni, megtéríteni, noha ezt is jelentették a járás illetékeseinek.

A BIZTOSĺTÓ HALLGAT

A garamszentgyörgyi szövetkezetet érte talán a legnagyobb csapás. Kazlov László elnök roppant szkeptikusan mondott véleményt a mezőgazdasági tárca és a biztosítók hozzáállásáról: az épületekért a Generali Biztosítótól ötmilliót kellene kapniuk, s noha a kárt azonnal jelentették és felmérették, a katasztrófa óta eltelt egy hónap alatt a biztosító hallgat, nem reagál. „Éppen most küldtem nekik egy levelet, amelyben kétmilliót kérek előlegként, kíváncsi vagyok, válaszolnak-e egyáltalán. A mezőgazdasági tárca szintén a füle botját sem mozdítja, hogy az illetékes alapból kisegítsen bennünket, noha Simon Zsolt miniszter úr éppen az Új Szónak ígérte meg: mihamarabb intézkedik az ügyben. Azóta síri csend van, egyelőre még egy levelet sem kaptunk. Pedig csak a terményekben 27 milliós kárunk keletkezett, 780 hektáron kellett kiszántani a vetést. Nem is bízom már a rendkívüli kormánysegítségben, még a pozsonyi mezőgazdasági kamarán keresztül próbálunk meg uniós katasztrófaalapoktól pénzt kunyerálni” – mondja a garamszentgyörgyi szövetkezet elnöke. Vámosladányban annyit sikerült megtudnunk, hogy a biztosított községi vagyonért még egyáltalán nem fizetett a biztosító, miként állami segélyt sem kapott a falu.

A JÁRÁSI HIVATAL SEM KAPOTT ÉRTESĺTÉST

Jozef Havran, a járási hivatal polgári védelmi osztályvezetője anynyit mondott, ők időben összesítették és továbbították a falvak kárigény-bejelentéseit, a többi a kerületi hivatalon és a kormányon múlik. Tájékoztatása szerint 11 községi hivatal mintegy 20 millió koronás összeget jelentett be összesen, a mezőgazdasági károk 250 millióra rúgnak, de ami az ökológiai pusztítást illeti, például csak a szántói ősparkban hatmillióra rúg az elpusztult fák értéke. Zachar Pál lévai járási elöljáró ehhez annyit tett hozzá: hivatala egy pillanatig sem ült a bejelentett kárigényeken, azokat rögtön a katasztrófa utáni héten továbbította a kormánynak, s szerinte az állam ezeket a pénzeket előbb-utóbb megtéríti a községeknek. Elismeri, a folyamat hosszadalmas és az összegek függnek majd az államkassza lehetőségeitől is. Ugyanakkor leszögezte, a járási hivatalnak ilyen célra saját hatáskörben egyetlen fillérje sincs, nem is csoportosíthat át pénzeket, s úgy tudja, a megyei önkormányzat sem tud ilyen esetekben segíteni. Léva tehát még szintén nem kapott értesítést arról, hogy mikor és milyen összegeket továbbíthat majd állami kárpótlásként az érintett falvaknak, s tudomásuk szerint egyelőre sem a bel-, sem a pénzügyminisztérium, sem pedig a mezőgazdasági tárca nem tárgyalt a segítségnyújtásról.

A mezőgazdasági károk állami kárpótlása ügyében felhívtuk a mezőgazdasági minisztérium lévai regionális irodáját, ahol Karol Szép igazgató közölte, hogy az összesítés még tart és az egész anyagot június 5-ig kell továbbítaniuk a minisztériumba. Az igazgató felhívta a figyelmet, hogy az állam egyáltalán nem kárpótolhatja azokat a szövetkezeteket, amelyeknek a jégverés miatt úgy keletkezett káruk, hogy arra nem volt biztosításuk. A jégverés ugyanis biztosítási esetnek számít, tehát erre kötelességük lett volna biztosítást kötni. A biztosított mezőgazdasági üzemek esetében pedig az a helyzet, hogy ha például egy szövetkezet negyedévre százezer koronát fizetett be egy biztosítónak, s ezt igazolni tudja az állam előtt is, akkor a kompenzáció mértéke 50 ezer korona lehet. A biztosítás nélküli eseteknél bonyolultabb az eljárás. Ilyenkor kiindulásként az elmúlt három év természeti csapásai által okozott kár átlagát veszik figyelembe. Ha a mostani kár meghaladja a három év átlagának harminc százalékát, elismerik a jogosultságot a kárpótlásra. Ilyen esetekben az elismert kárérték húsz százalékát téríti meg az állam.