A jezsuita kollégium és Pázmány Péter Vágsellyén

Vágsellye. A mostani járási székhely a 16. században az akkori Magyarország jelentős szellemi központjává vált. Vágsellye három környékbeli faluval – Pereddel, Vágkirályfával és Vághosszúfaluval – együtt 1586 júniusában a jezsuita rend birtokába került.

A város jelentőségét növelte, hogy Magyarország török uralom alá került délebbi területeiről értelmiségiek és iparosok költöztek ide. Korabeli dokumentumok bizonyítják, hogy akkoriban ötven szabómester dolgozott itt, amivel nagyobb királyi városok sem nagyon dicsekedhettek. Már 1596-ban felvetődött annak a gondolata, hogy a mezővárosban jezsuita kollégiumot alapítsanak, amit az esztergomi érsek, Forgách Ferenc is erősen támogatott. A terv 1598 őszén vált valósággá, amikor az első három grammatikai osztállyal megkezdte működését a kollégium.

Mindez „A jezsuita kollégium és Pázmány Péter Vágsellyén” címmel április 22-én, a vágsellyei reneszánsz kastélyban megtartott szemináriumon hangzott el. A Pozsonyi Állami Levéltár Vágsellyei Kihelyezett Levéltára, a Pázmány Péter Tudományos Társaság és a Vágsellyei Városi Hivatal kulturális osztálya közös rendezésében szervezett tudományos fórum megtartására – amint azt Novák Veronika, a levéltár igazgatója is elmondta – a jezsuita kollégium megszűnésének kerek, 400. évfordulója szolgáltatott indokot. Akkor a Bocskay-féle felkelés vetett véget az itteni szellemi központ működésének, ám rövid működése alatt a kollégium olyan szellemi értékeket teremtett, amelynek a mostani könyvtárakban, levéltárakban is kézzel fogható bizonyítékai vannak.

Amikor a jezsuiták 1596-ban elhatározták, hogy Vágsellyén (Sellyén) kollégiumot létesítenek, ilyen intézmény az egész akkori Magyarország területén egyedül Znióváralján (Kláštor pod Znievom) működött, de Vágsellye közelebb volt Pozsonyhoz és Bécshez, ezért ide költöztették a kollégiumot.

Olyan neves személyiségek is működtek a városkában, mint a nemesi származású spanyol Alfonso Carillo, a kollégium első rektora, vagy a kitűnő szónok, hittanító és műfordító Dobokay Sándor, aki 1600-tól a kollégium megszűnéséig látta el rektori tisztséget. Az ő munkásságukat a szemináriumon Gál Margit, a vágsellyei levéltár munkatársa mutatta be. A legnagyobb személyiség azonban Pázmány Péter, a későbbi esztergomi érsek, bíboros, az ellenreformáció vezéralakja volt, aki 1600-ban négy hónapig működött Vágsellyén, majd 1602 májusában – már mint a kollégium igazgatója – tért vissza. Itteni működése idején Pázmány fizikát is tanított – akkoriban ez még a filozófiai tantárgyak között szerepelt – és rendkívül alaposan, írásban készült fel az előadásaira. Mintegy 2500 oldalnyi ilyen kézirata maradt fenn, amit később az általa 1635-ben alapított nagyszombati egyetemnek ajándékozott, és ott az egészen a 17. század végéig ezekből a kéziratokból oktatták a fizikát.

Érdekesség, hogy a mai Szlovákia területén az első színházi előadást Vágsellyén tartották, mégpedig a jezsuita kollégiumban. Abban az időben ugyanis a hasonló intézményekben nagy divat volt a drámai játék. A tanév végén, húsvétkor vagy valamelyik gazdag mecénás látogatása alkalmával léptek fel a diákok. Az ilyen előadások fontosságát bizonyítja, hogy az akkori Magyarországon voltak olyan kollégiumok, ahová ezekre az alkalmakra Velencéből hozatták a díszleteket és a kosztümöket.

Pázmánynak rengeteg tanulmánya és 35 könyve maradt fenn, amelyek fő témája a katolikus hit védelme és a reformáció támadása. Több mint 200 levelét Vágsellyén keltezte, ebből tudjuk, hogy – főleg 1618 után – sokat időzött a városban. Minderről Klára Mészárosová, a pozsonyi Egyetemi Könyvtár munkatársa beszélt a szemináriumon. Tőle hallhattuk azt is, hogy az egyházi méltóság egyben gazdag földesúr is volt, különböző településeken, Pozsonyban, Nagyszombatban, Pereden, Vágsellyén és másutt összesen hét házat tartott fenn, és a nyári időszakban, vagy amikor pihenni vágyott, a vágsellyei házába vonult vissza. Egyik levelében megtiltja, hogy a sellyei kollégium zöldséget vásároljon, mert van elég saját termésük, hiszen a különböző birtokain hatvan kertész dolgozik. Pázmány maga is szeretett kertészkedni, kivált a gyümölcsfák oltásában lelte örömét.