A Felvidék – Horná zem Füleken

IBOS EMESE

Az alkotás, mely több család történetén keresztül mutatja be a lakosságcsere folyamatát, olyan hétköznapi emberek életét dolgozta fel, akik mindennapjait a hatalmi csoportok döntései változtatták meg. A vetítés után Agócs Attila, a Vármúzeum igazgatója, Mária Adamová, a Besztercebányai Állami Levéltár losonci fióklevéltárának volt igazgatója, valamint Illés Kósik Andrea és Juraj Péter, a Füleki Gimnázium két történelemtanára beszélgetett a második világháború utáni szlovák–magyar lakosságcsere és a dél-szlovákiai magyar lakosság Csehországba deportálásának problematikájáról.

Volt, aki szerint a film leegyszerűsíti a történteket, más vélemény szerint az alkotás a történelemórák kiegészítésére ideális segédanyag lehet. A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy a történtek feldolgozása sokak számára egy életen át tartó folyamat. Vannak családok, ahol alig beszélnek a lakosságcseréről. Sokan óriási lelkiismereti problémaként élték meg a reszlovakizációt is, melyről mai napig hallgatnak az érintettek, még akkor is, ha mindenki tudatosítja, csak zsarolással tudtak rávenni 350 ezer magyart, hogy szlováknak vallja magát.

Mária Adamová, a levéltár volt munkatársa megdöbbenve tapasztalta, hogy Losoncon szinte semmilyen dokumentum nem létezik ebből az időszakból. ”Negyven évig dolgoztam a levéltárban, rengeteg anyaggal kerültem kapcsolatba, ezzel az időszakkal azonban nem találkoztam. A helyi monográfiák sem foglalkoznak a problémakörrel. Losonc krónikájában egyetlen mondatban emlékeznek meg a kilakoltatásról, e szerint 1946-ban 48 családot költöztettek át Magyarországra” – mondta Mária Adamová. Hozzátette, a szám már csak azért sem lehet hiteles, mert a losonci járásból öt és fél ezer embert érintett a lakosságcsere. Mária Adamová ugyan megpróbált további adatokat gyűjteni a kilakoltatottakról, de nem járt eredménnyel. Úgy véli, vagy a dokumentumok aláírói idővel féltették pozíciójukat, vagy felsőbb utasításra tüntették el a hivatalos okiratok. A szakember szerint helyi szinten ezt a kényes témát nemcsak azért nem dolgozták fel, mert nincsenek levéltári adatok, hanem azért sem, mert a leírt dolgokat számon lehet kérni. A történelemnek ez a szakasza az iskolai oktatásban hosszú időn át tabutéma volt.

Illés Kósik Andrea szerint biztató, hogy a komáromi Selye János Egyetem történelem tanszékén végre elkezdődött a szlovákiai magyar történelemírás. Viszont a rendszerváltás óta a szlovákiai magyar iskoláknak nincs történelemtankönyvük, mely a 20. század időszakát dolgozza fel. Rendkívül fontos szerepe van a tanárnak, tőle függ, hogyan és milyen segédanyagok felhasználásával ismerteti meg a diákokkal ezt az időszakot.

A hallgatóság személyes beszámolóival zárult a beszélgetés.