Utazás a Hold körül

Az Európai Űrügynökség SMART-1 nevű szondája csak a jövő év decemberében kerül a Hold közelébe. Addig az új hajtóműves technológiát teszteli, amelyet az elképzelések szerint majd a jövő bolygóközi utazásai során vetnek be az eddigi hagyományos kémiai alapanyagú hajtóművek helyett. Ezt a módszert eddig csak a Deep Space-1 amerikai űrszondán használták a kilencvenes évek végén. Az újfajta kozmikus hajtómű, az elektronsugaras rakétameghajtás lényege: az űreszközt a tömegvonzási erő célirányos felhasználása mellett napenergiával ellátott ionhajtómű hajtja. Ennek belsejében xenongáz szolgáltatja a pozitív töltést, amelynek ionjai negatív elektromos mezővel ütközve kilövődnek az űreszköz hátulján. Ezzel a szonda fokozatosan – hónapok alatt – felgyorsul. Noha a hajtóerő alig leheletnyi, ez a meghajtási mód mintegy tízszer hatékonyabb az égetett üzemanyagénál. Előnyei, hogy jóval több hely jut az űrszonda rakterében a tudományos berendezéseknek, mivel nem kell sok üzemanyagot tárolni. Ez az eljárás jóval olcsóbb. A SMART-1 mindössze mosógép nagyságú, 367 kilogramm tömegű eszköz. Napelemszárnyai kinyitott állapotban 14 méteresek. A SMART-1-et két másik, geostacionárius pályára állítandó műholddal együtt egy Ariane-5 típusú hordozórakétával juttatják ki a világűrbe. Előbb Föld körüli elliptikus pályán kering majd, s pályáját fokozatosan megnyújtva araszolgat a Hold felé. Miután Hold körüli pályára állt, még néhány hónapon át vizsgálja az égitestet. Egyebek között azt várják tőle, igazolja azokat feltételezéseket, hogy a Hold egy kozmikus ütközés következtében a Földből szakadt ki. A legelfogadottabb elképzelés erre az, hogy 4 és fél milliárd éve, amikor az éppen hogy megszületett bolygónk felszíne még képlékeny volt, a Föld egy Marsnál is nagyobb méretű égitesttel ütközött. A belőle kivágódó anyag eleinte egy gyűrűrendszert vont köré, azaz Földünk egy ideig a Szaturnuszhoz hasonlóan gyűrűs bolygó volt. A kilövellt anyag később egyre inkább csomósodott, majd egésszé állt össze: megszületett a Hold, amelyet a Föld vonzereje örökre rabul ejtett. A SMART-1 feladatai közzé tartozik majd a holdi víz utáni kutatás, és azt is megpróbálja felmérni, a jövőben milyen lehetőségek adódhatnak emberek lakta telephelyek megépítésére a Holdon.