Új dokumentumok a felvidéki magyarság kitelepítéséről

Az Oroszország Társadalompolitikai Történelmi Állami Levéltára irattárából származó 116 dokumentum közül 83-at először hoztak nyilvánosságra. Kosztricz Anna moszkvai magyar levéltári delegátus felhívta a figyelmet a kitelepítéssel kapcsolatos szovjet álláspont módosulására. „Moszkva 1945-től kezdve mindenben támogatta a csehszlovák kormányt a magyarok kitelepítésében és jogainak korlátozásában, de 1946–47-ben valamelyest megváltozott a szovjet álláspont. A dolog érdekessége, hogy Moszkva nem a csehszlovák, hanem szlovák vezetés magatartását kifogásolta” – mondta.

Nacionalista természetű...

Nyikolaj Novikov szovjet diplomata Sztyepan Kirszanovnak, a moszkvai külügy európai osztálya vezetőjének írt titkos feljegyzést Pozsonyból 1949. november 25-én, amelyben rámutatott, hogy a magyarok kampányszerű kitelepítése nem az osztályalapon, hanem nemzeti alapon folyt, és az eljárást „nyilvánvalóan nacionalista természetű”. „A Szlovákiában élő magyar nemzeti kisebbségnek, amelynek tagjai hivatalosan csehszlovák állampolgárnak számítanak, politikai és szociális jogai sérültek. A szlovák hatóságok által a magyar lakossággal szemben folytatott nacionalista politika nem kívánt feszültséghez vezethet a Csehszlovákia és Magyarország közötti viszonyban” – írta Novikov.

Kosztricz Anna elmondta, nem találtak olyan dokumentumot, amelyben a szovjet vezetés valaha is a kitelepítések leállítására szólította volna fel Csehszlovákiát, de „ha a külügyminisztérium egy ilyen jelentést egyáltalán meg mert írni, az azt jelenti, hogy a szovjet állami szervek és nagy valószínűséggel a pártszervek nézete erőteljesen elmozdult”. „Nem kell azt hinni, hogy egy ilyen jelentéssel a szovjet külügyminisztérium védelmébe akarta venni a magyarokat. Ez azt jelenti, hogy a Szovjetunió számára létkérdés volt, hogy két népi demokratikus ország között ne mérgesedjen el a helyzet. Létérdeke volt, hogy népi demokratikus országokból egy olyan védőzóna vegye körül, amellyel nincsenek problémái” – tette hozzá.

A kötet bemutatóján Szergej Szloisztov, a II. világháború utáni Kelet-Európával foglalkozó osztály tudományos titkára is arra mutatott rá, hogy Moszkva számára a kitelepítésnél fontosabb volt Lengyelországot a saját oldalára állítani, ezért csillapítani akarta a táboron belüli két másik ország ellentéteit. Mint mondta, ebben az is szerepet játszott, hogy a csehszlovák vezetés Nyugatról is ígéretet kapott a kitelepítés támogatására.

Már '43-ban tervezték

Edvard Beneš és Vjacseszlav Molotov szovjet külügyi népbiztos 1943. decemberi moszkvai tárgyalásainak jegyzőkönyve szerint az emigráns csehszlovák elnök tudatta partnerével, hogy a brit kormány egy titkos levélben „elvi egyetértéséről” biztosította a kisebbségek kitelepítését, Franklin D. Roosevelt amerikai elnök pedig „kedvező álláspontját fejtette ki” ezzel kapcsolatban.

Elvtársi tiltakozás

A bemutatón Balla János moszkvai magyar nagykövet és Zseliczky Béla, a szlavisztikai intézet tudományos főmunkatársa egyaránt felhívta a figyelmet arra a sokakat meglepő tényre, hogy a korabeli magyar kommunista vezetők, Rákosi Mátyás és Gerő Ernő mind a szovjet, mind a csehszlovák pártvezetéssel folytatott kommunikációjában következetesen védelmére kelt a szlovákiai magyarságnak, követelve a kitelepítési politika felülvizsgálatát.

Az 1946. február 27-én aláírt csehszlovák–magyar lakosságcsere-egyezmény keretében mintegy 75 ezer magyart telepítettek ki, akik helyére 60 ezer magyarországi szlovák költözött át önként Szlovákiába. (MTI)