Tűzoltó legyek vagy katona? Hős leszek!

„Hősök kerestetnek” jelszóval toboroz a tűzoltóság. A kép láttán szükség is van hősiességreReuters-felvételAmi Európában jórészt félelem, az Amerikában valóság, így természetes, hogy a szeptember 11-ikei terrortámadás évfordulójáról máshogy emlékeznek meg Európában és máshogy Amerikában. Ki-ki a maga vérmérséklete és szokása szerint. A megemlékezésekre azonban egyre fenyegetőbb árnyat vet az Irak elleni háború képe.

Míg New Yorkban George Pataki, New York állam kormányzója a Madame Tussaud panopktikumában készült a World Trade Center ikertornyának romjain az amerikai lobogót felvonó tűzoltók viasszobrát avatta fel, addig a New York-i tűzoltóság „Hősök kerestetnek” felszólítással még mindig regrutálja az újoncokat azok helyett, akik hősi halált haltak egy évvel ezelőtt. Washingtonban viszont a múlt héten kezdődő kongresszusi ülés Iraktól volt hangos. Az eddigi pro és kontra hidegen hagyta a katonákat és Bush elnököt, a háború Irak ellen már valószínűsíthető.

Ez a háború az eddigi kicsúcsosodása lehet Bush elnök agresszív – és az elemzők által korábban nem várt – külpolitikájának. Az eddigi hiírek szerint az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt tagja közül Nagy Britannia támogatja, Franciaország, Oroszország, Kína nem. Az Európai Unió csak bizonyítékok láttán támogatna egy fegyveres akciót. Ez azonban csak annyit jelent a Bush-kormányzat számára, hogy a támadást akár egyedül – illetve Nagy-Britanniával közösen – is vállalná. Washington kulcsfontosságúnak tartja Bush elnök szeptember 12-iki ENSZ-beszédét, amelynek hatását megpróbálják növeni Bush mai, Szabadság-szoborral a háttérben megtartott beszédével.

Pro és kontra az Irak elleni támadás ügyében állandó, és egy kicsit nyomasztó téma az Egyesült Államokban, sőt napjainkban csak szeptember 11-i megemlékezés ad különösen aktualitást. A Bush-adminisztráció ugyanis azt az együttérzést látszik biztosan eloszlatni, amely az ikertornyok elleni támadás után kialakult a világban. A kiotói egyezmény alá nem írása, a johannesburgi Föld-csúcs ignorálása olyan negatív gesztusok, amelyek megerősítik elsősorban a fejlődő világ ellenszenvét az Egyesült Államok ellen. Ez az ellenszenv Irak miatt is egyre nő, jelentős mértékben terhelve főleg az arab-izraeli kérdést. Kétségkívül Szaddám Huszein rezsimje a nemzetközi terrorizmus bástyája, csak ezt nehéz bebizonyítani. A katonai erő alkalmazása a nemzetközi jog hiányos fejlődése miatt nagyon nehéz, ezt már koszovói nemzetközi csapás körüli vita megmutatta. Az ENSZ BT ott hiányzó jóváhagyását akkor a fenyegető – és bizonyítható – népirtás kérdése oldotta fel. Más kérdés, mennyire helyettesíthet egy válságos helyzet a nemzetközi jog hiányosságát.

(Közép)európai szemmel nézve a terrortámadások utén egy évvel nehezen érthető az amerikai külpolitika alakulása, de főleg modora. Egy fontos szemőpontot azonban érdemes nem elfeledni: Amerika fél és lázasan kutatja ellenfeleit. Az al-Kaidát azonban eddig nem sikerült megsemmisíteni, bin-Ladent elfogni. ĺgy marad a félelem és az ilyenkor automatikus ellenségkeresés. Ebben a helyzetben bizony az amerikai külpolitika, illletve katonai gépezet képviselői korántsem annyira flexibilisek, mint európai kollégáik azt talán elvárnák. Az európai szövetségesek meg nem értés mutató, elutasító magatartása csak az olaj az amerikai diplomácia nagyhatalmi viselkedésének tüzére. Bush külpolitkája azonban – paradox módon – sok pozitívummal is járhat, elsősorban a nemzetközi jogkeretet feszegetve. Az Irak elleni támadás előkészítése pontosan mutat rá a nemzetköi jog hiányzó dimenziójára. Ugyanakkor egy támadás pontot tehet Huszein jól menő családi diktatúrájára. Sok vitában elhangzó párhuzam Husszein és Hitler összevetése, főleg abban a viszonylatban, hogy a nemzetközi világ egészen addig nem hitt Hitlerben, mint potenciális veszélyforrásban, míg az világháborút nem robbantott ki.

Meg nem erősített információk szerint az amerikai titkosszolgálat pár hetet jósol az iraki rezsimnek egy jól tervezett és nagy erőkkel végrehajtott szárazföldi támadás esetén. Az amerikai sajtó azonban részletesen ecseteli az esetleges támadás lehetséges áldozatainak számát, amelyet a vietnami áldozatok száma felé helyez. Bár kritikai jelentőségű, ám nem világos, hogy milyen erős az iraki ellenzék, amely akár kulcsfontosságú lehet bármilyen megoldásban. Az eddigi amerikai kísérletek eddig az eddigi ellenzék együttműködésének összekalapálásán bukott meg, amely sok mindent elárul az iraki ellenzék gyengeségének okairól.

Bárhogy is alakul szeptember 11. első évfordulója a háború árnyékával vonul be a történelembe. A nagyszabású – európai szemnek és fülnek talán eltúlzott – megemlékezési ünnepségek beharangozói éreztették, a nap a new york-i tűzolók és rendőrök napja lesz. Utána meg jöhetnek a katonák.