Téma: Elfelejtett hősök – az auschwitzi hírvivők

Beszámolójuknak köszönhetően szerezhetett tudomást a világ 1944 tavaszán a halálgyár működéséről, és bár nem vette egészen komolyan, ez mit sem von le a hőstett értékéből. Sőt, annál inkább meg kellene becsülnünk a két hírvivőt, mert akkor már Szlovákiából nem indultak transzportok, ha a leleplezés valakin segíthetett volna, azok a külföldi, leginkább a magyarországi zsidók voltak. Amit ők tettek, az azoknak a ritka történelmi cselekedeteknek egyike, amikor egy kis nemzet fiai nem csak magukkal törődtek, hanem a világ történelmét befolyásolták. Ez annak ellenére is tény, hogy 1944-ben a politikusok, egyházi hatalmasságok és humanitárius szervezetek képviselői is hitetlenkedve olvasták a harminckét oldalas beszámolót. Mint ahogy sokan ma, hetven év múltán sem fogják fel, micsoda emberfeletti bátorság és önzetlenség kellett ahhoz, hogy a két huszonéves fiatalember szökni próbáljon a szinte tökéletesen őrzött koncentrációs táborból.

Mennyi időt töltöttek Auschwitz-Birkenauban? Hogy sikerülhetett onnan megszökniük? Hogy érték el, hogy a kutyák ne fogjanak szagot? Kik rejtegették, kik etették őket? Mi adja a harminckét oldalas Auschwitzi jelentést páratlan értékét? Becslésük szerint a foglyok hány százaléka menekült meg? Kit akartak mindenekelőtt figyelmeztetni? Miért éreztek később mégis keserűséget? Vajon miért nem lett a két bátor férfi neve máig sem fogalom a saját hazájukban? Mikor indul a Wetzler–Vrba-emléktúra? Minden kérdésre választ kapnak, ha elolvassák Vrabec Mária riportját a már kapható Vasárnapban.