Takarmánykeverékek

A kérődző állatok takarmányozásában főként a korábbi időszakban játszottak fontos szerepet a különböző őszi és tavaszi takarmánykeverékek. A nagyüzemek úgynevezett „zöld futószalag”-ot állítottak össze belőlük. A különböző vetési- és betakarítási idejű társítások segítségével próbálták a nagyüzemi és a háztáji kérődző állományt friss, biológiailag értékes zöldtakarmánnyal ellátni. A „zöld futószalag” időben egymást követő növényei, társításai azonban csak bizonyos szoktatási idő után jó hatásúak. A takarmányozási céllal termesztett növénytársítások máig fennmaradtak, sőt a természetszerű takarmányozás, a környezetkímélő technológiák előtérbe kerülésével, a kisüzemek, családi gazdaságok számának növekedésével a takarmánykeverékek termesztési volumene is várhatóan növekedni fog.

Az áttelelő (őszi vetésű) zöldtakarmány keverékeknek különösen a legelőterület szűkében lévő erdős, dombos vidékeken lenne jelentőségük, ahol a talajvédelem miatt is fontosak. A legtöbb talajtípuson jól termeszthetők, könnyen beilleszthetők a vetésszerkezetbe. Jó hatásúak a talajtermékenységre, jó gyomelnyomók, a kórokozók, kártevők ellen ritkán kell védekezni, így területükön a túlzott peszticid terhelésről sem kell tartani. Jó elővetemények. Maradéktalanul kielégítik az ökogazdálkodás követelményeit, mint társítások, jobban kihasználják az adott terület ökológiai lehetőségeit, hiszen az eltérő ökológiai igényű növények valamelyikének az időjárás biztosan kedvez. Agrotechnikájuk egyszerű és energiatakarékos, nem igényel pótlólagos gépberuházást. Többségük után sikeres lehet a másodnövény-termesztés, illetve a landsbergi keverék helyettesítheti is a másodvetést. Takarmányértékük a komponensek fejlettségétől, tömegarányától függ, a nyersfehérje koncentrációjuk az optimális időszakban betakarítva 13-15%, szárazanyagra számítva.

A leggyakrabban vetett takarmánykeverékek

Őszi búzás/rozsos/őszi árpás borsós keverék: ebben a takarmánykeverékben a tömeget adó és támasztónövény egyaránt lehet a rozs vagy az őszi búza, illetve őszi árpa, de az őszi árpa a kisebb tömegénél és gyengébb száránál fogva nemigen javasolható. Lazább, gyengébb táperejű talajon inkább a rozs szerepeljen, míg jobb talajon a búza legyen a támasztónövény. Borsóból feltétlenül a vegetatív típusú és jó áttelelő képességű mezei borsó őszi változatát válasszuk (Pisum sativum spp. speciosum). Május harmadik dekádjától tervezhetjük a keverék betakarítását, ha rozzsal társítottuk a borsót, akkor pár nappal még korábban. A búzás társítás lassabban vénül el, jobb minőségű takarmány nyerhető belőle. Az elérhető hozam és a minőség a borsó részarányától függ. 20-26 t/ha zöldanyagnál nagyobb termést ne tervezzünk!

Legány-féle keverék: a csapadékos, jobb kultúrállapotú talajokra való hármas növénytársítás. A takarmánykeverékben szereplő fajok megválasztása a terület adottságaitól függően rozs (vagy őszi búza), szöszös bükköny (vagy pannonbükköny) és bíborhere. A Legány-féle keverék agrotechnikáját a bíborhere igényeihez igazítsuk. Ha elegendő csapadék hullott ősztől tavaszig, nem volt zord a tél, akkor nagy termésre és kiváló minőségre számíthatunk. Betakarítása többnyire május 10-20. között kezdhető meg. Tervezhető termés 22-27 t/ha. A Dunántúl délnyugati részein ismert ennek a keveréknek az egyszerűsített változata is, amikor kimarad a társításból a bükköny és rozst (vagy őszi búzát) társítanak bíborherével. A rozsos vagy búzás bíborhere termesztési tennivalói hasonlóak a Legány-féle keverékéhez.

Landsbergi keverék: Németország keleti területein alakult ki ez az őszi takarmánykeverék. Nálunk csak a csapadékosabb dunántúli területekre javasolható. A keverék tulajdonképpen hármas növénytársítás. Érdekessége, hogy benne a tömeget adó és támasztónövény szerepét az olasz perje (Lolium multiflorum) tölti be. A keverék alkalmas arra, hogy az anyanövedék betakarítása után az olasz perje még egy kielégítő sarjútermést is adjon, különösen, ha meg is öntözzük. A tavaszi időjárás alakulásától függően április végén többnyire megkezdhetjük a keverék etetését. Viszonylag hosszú időn keresztül egyenletes minőségre számíthatunk, mert az olasz perje lassan vénül el. Mintegy 20-25 t/ha zöldtömegre számíthatunk és az olasz perje sarjúja egy hónap elteltével 7-10 t/ha zöldtermést is adhat. (agronapló)