Másfél évtizednyi tanári munkám során szomorúan tapasztaltam, hogy tanítványaim alig harmada olvas rendszeresen, s e könyveknek csak kis részét teszik ki a gyerekregények, szépirodalmi művek. Pedig a jó könyv fejleszti a gyermek szókincsét, logikai képességeit, fantáziáját, érzelemvilágát.
Szükség van-e a kötelező olvasmányokra?
Mikor történelmet tanítottam, diákjaimnak a tanév folyamán el kellett olvasniuk egy történelmi regényt és szóban vagy írásban beszámoltak az olvasottakról. (Néhány Ady-vers alkalmas a matematikai logikai kötőszavak tanítására is.) Az osztályfőnöki órán secundásaimnak a tavaszi szünetre egy szabadon választott regény elolvasását adtam házi feladatul. Majd 2-3 perces kiselőadás formájában elmondják a könyv tartalmát és róla alkotott véleményüket. Remélhetőleg ezzel mások is kedvet kapnak a könyv elolvasásához.
Nagyon tetszett egy brazil irodalom-tanárnő története: fogadást kötött olvasni nem szerető diákjaival, hogy ha az egész osztály a tanév folyamán elolvas összesen (ha jól emlékszem) 1000 könyvet, akkor a tanárnő „büntetésképpen” felmászik az iskola tetejére és onnan fog egy órát megtartani. A tanárnő győzött, és meg kellett tennie, amit ígért. Ha olvas az ember, egy egészen más világ tárul ki előtte. Kívánom a Nagyszünet olvasóinak, hogy találjanak örömöt az olvasásban!
Kuczmann Erika matematika tanár, Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium, Zselíz
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.