Szép vagyok – ne ölj meg!

Az első kísérletben 147 nőnek adtak ajándékba virágot, gyertyát vagy gyümölcsöt, és megfigyelték reakcióikat. A virággal megajándékozott nők mindegyike mosolygott, míg a gyertya esetén 23 százalékuk, gyümölcs esetén 10 százalékuk nem mosolyodott el. A második kísérlet egy liftben zajlott, összesen 122 embert vontak be úgy, hogy amikor az illető férfi vagy nő beszállt a liftbe, a bent álló beépített ember virágot, tollat vagy semmit sem adott neki. Itt is a virág vitte el a pálmát: aki azt kapott, többet mosolygott, beszédesebb lett, és közelebb állt az ajándékozóhoz, mint a másik két csoport. A harmadik kísérletben egy nyugdíjasotthon lakóinak szállítottak virágcsokrokat, valamint díszes jegyzetfüzeteket. A 113 idős férfi és nő között voltak, akik egyszer, mások kétszer kaptak csokrot. A kétcsokrosok többet mosolyogtak, sőt még a felidéző emlékezeti feladatokban is jobban teljesítettek.

A fenti eredmények igazolják, hogy a virágok valóban igen közel állnak az emberi lélekhez. Az egyetem genetikusa szerint ez a vonzalom nem csupán elméleti, hanem alapvetően meghatározta a virágok evolúciós sorsát. Az ember által nemesített szebbnél szebb fajok némelyike paradox módon a rovarokat már nem vonzza olyan nagyon, így beporzásuk, szaporodásuk sem menne végbe az ember nélkül. A nemesítéstől eltekintve is a szépség jelentette a virágok számára a túlélés esélyét. Amikor az ember évezredekkel ezelőtt mezőgazdálkodáshoz kezdett, a földeken nyíló virágok pusztán hasznosíthatósági szempontból gyomnak minősültek, így a leglogikusabb lépés az lett volna, hogy az ember kiirtsa. Mégsem ez történt, és a genetikus szerint mindennek az oka, hogy a szépség meglágyította elődeink (és asszonyaik) szívét. A kutatók a virágokat a kutyákhoz hasonlítják. Úgy vélik, a virágok a növényvilág házikedvencei, és hasznuk annyi, hogy boldoggá tesznek minket. És ezért megérdemlik, hogy éljenek. (ng)