Az omnibusz oldalán felragyognak a reklámtáblák betűi, az ablakok szikráznak, a házak sárga falai mosolyognak, szinte világítanak, ajkaink mohón nyílnak lélegzetet venni, az égnek az az olcsó, boldog kék színe van, mint a kirakatban a selyempaplannak...
Süt a nap
Milyen szép idő van, a rikkancs gyorsabban szalad és hangosabban kántálja a lapokat, a kocsis emelgeti az ostort, suhogtatja és csettintget a nyelvével a lónak, a ló szalad, mert jólesik neki, a fáradt kocsi is könnyebben gurul, a hordárok sapkáján az életöröm piroslik. A neuraszténiások roszszul érzik magukat, türelmetlenek, éjszaka sokat sóhajtanak és sírnak is egy kicsit, ha tudnak. Ó, én nem akarok magammal foglalkozni, szégyellem eltűnő életem gondjait, kínjait, kényességeit a föléje boruló végtelen kék ég alatt és a nap sugarainak édes zápora alatt, magamat, mint egy véletlen pelyhet fúvom el lelkemről, és mélységes megindultságban érzek együtt egy szegény világgal, amelynek a jó Isten megint engedélyezi a tavaszt.
Hogy szeretlek, szegény földi öröm, mely fölserkensz a tavaszt harsonázó napsugaraktól, áldottak legyetek ápolatlan és mosdatlan kezek, amelyek az utcasarkon az ibolyacsokrot nyújtogatjátok. Áldottak legyetek mennyországba vágyakozó piros és kék luftballonok, áldottak legyetek elkínzott, ráncos arcok, amelyek az utcán zölden mosolyogtok a rátok eső napfényben. Áldottak legyetek kapualjban sütkérező nyomorékok, akiknek a lába szára csomóban végződik. Áldottak legyetek napszámosok, akik a fának támasztott létrán álltok, és vagdaljátok a fölösleges ágacskákat. Áldottak legyetek elmélyedt kereskedősegédek, akik a nyitott kirakat előtt a nyakkendőket aggatjátok a vékony rudakra. Áldottak legyetek nikkelnyelű olcsó sétapálcák és hiú lila nyakkendők és neveletlen ízlésű tarka mellények. Áldottak legyetek irodába siető kis szüzek gyönge mellecskéi és vékony lábacskái, amelyeknek tündéri vonala most hajlik. Áldottak legyetek zokogó verklik oldalára pingált álomvárak és elfoszlott rokokó idillek.
Áldottak legyetek pesztrák, akik kizörgetitek a gyerekkocsit a sétatérre, áldottak legyetek sáros labdák, melyeket üres telken a nyomorúság gyermekei rugdosnak. Áldottak legyetek kis padok a kórházak udvarán, áldottak legyetek olajos papírral ragasztott ablakok, amelyeket ki lehet nyitni. Áldottak legyetek fehér sapkás kávéfőző legények, akik éjjel kiálltok az utcára cigarettázni. Áldottak legyetek árva szerelmespárok, akik estefelé kimentek a Ligetbe sétálni, derékon ölelve egymást. Áldottak legyetek gyámoltalan juhok, akik fölemelitek a fejetek, és egymás felé bégettek, és loncsos kutyák, akik marakodni kezdtek, áldottak legyetek pondrók a nyirkos pincében a hordók alatt, kik megérzitek, hogy a poros pinceablakon lesüt a nap. Áldottak legyetek vén koldusok és fiatal csavargók, akik az országúton mentek, és leültök az alacsony mérföldjelzőre a csizmátokat lehúzni. Áldottak legyetek fagyott magocskák a föld alatt, akik puhultok, dagadtok, kínlódtok és fölhasadtok, és szűzi zöld füvecskét hoztok világra. Áldott légy mindenféle dudva veteményeskertben, szántóföldön, árokparton és szemétdombon, melyeket kiszurkálnak, kitaposnak, elpusztítanak mindig, mégis kijönnek a földre, egy kicsit élni akarnak ők is, mert süt a nap.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.