Rumsfeld védelmi miniszter tagadja, hogy ő volt a „mély torok”

Washington. Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter hétfőn tagadta, hogy ő lett volna az a mindmáig ismeretlen informátor, akinek a Watergate-ügyben tett, harminc évvel ezelőtti kiszivárogtatásai Richard Nixon akkori elnök lemondásához vezettek.

A „mély torokként” emlegetett forrás révén tudta a The Washington Post leleplezni, hogy a Demokrata Párt washingtoni irodáiban 1972. június 17-én végrehajtott betörés a Fehér Ház döntése volt. A lap munkatársai megígérték, hogy az informátor kilétét mindaddig nem hozzák nyilvánosságra, amíg él.

Számos név merült fel az amerikai közéletből azzal a gyanúval, hogy ő volt a „mély torok”. Ezek közül a legnevesebbek Henry Kissinger későbbi külügyminiszter, Patrick Gray, Mark Flet és Charles W. Bates – az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) volt igazgatója, illetve két helyettese – , William Colby és Cord Meyer – a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) volt igazgatója és magas rangú munkatársa –, valamint Alexander Haig későbbi külügyminiszter és NATO-főparancsnok.

A rövidesen 70 éves Rumsfeld Nixon idején már magas rangú köztisztviselő volt, a következő elnök, Gerald Ford pedig főtitkárává emelte őt. Rumsfeld most – egy sajtótájékoztatón a Pentagonban – felháborodva tagadta a nevét említő újságírói felvetést, leszögezve, hogy annak idején a gazdasági stabilizációs programmal foglalkozott és nem a szóban forgó politikai ügyekkel.