Régi bevált szerelmi praktikák

Rómába kezdődött minden. Az olaszok, mint tudjuk, nagyon szeretnek mulatni, szeretik és kedvelik az ünnepeket, s ez régen sem volt másként. Az egyik ilyen kedvenc ünnepük volt Lupercalia, amelyet február 15-én tartottak. Luperca istennő volt, ő volt az erdők, mezők, tüzek urának, Faunusnak hitvese. S ha már istenekről van szó, hát kijárt nekik egy évben egy nap, amelyen áldozatot mutattak be nekik az emberek. Ezen a napon Róma népe a város leghíresebb dombjához vonult, állat- és kenyéráldozatot mutatott be istenének. Az áldozati kecskék bőréből szíjakat hasítottak, mellyel a férfiak megcsapkodták a mellettük álló lányokat.

Ugyanezen a napon Juno istennő tiszteletére egy faládába össze-gyűjtötték a lányok nevét, amelyet fiatal nőtlen férfiak húztak ki, és kezdődhetett a szerelem. Ha komolyra fordult a dolog, akkor a következő év ünnepén össze is házasodhattak.

ĺgy lett ez a nap a szerelmesek napja. De hogy mitől lett Valentin nap? S hogy ki is volt Valentin? A legendák szerint egy római pap, aki a keresztényeket segítette, s ezért II. Claudius császár 269. február 14-én kivégeztette. Pártfogói persze nem feledték, s halálának napját róla nevezték el, majd kikiáltották a szerelem és szeretet ünnepének.

496-ban Celasius pápa elrendelte, hogy Luperca ünnep helyett Szent Valentinra emlékezzenek február 14-én.

A keresztény világban hamar elterjedt ez a szokás, s máris Angliában találhatjuk magunkat az 1400-as években. Az angolszászok már akkor is tudták, hogyan kell a másik szívét rabul ejteni. A fiatalok apró ajándékokkal, versekkel lepték meg egymást.

Franciaországban is ismert lett a játék. A franciák visszatértek a régi gyökerekhez, annyi különbséggel, hogy egy szív alakú piros dobozból húzták ki a fiúk és lányok, leendő kedvesük nevét. Aztán szép lassan, az 1700-as évek tájékán megjelentek az első Valentin verseskötetek.

A 19. században pedig a Valentin napi üdvözlőkártya küldése vált szokássá.

Valentin egyébként magyarul Bá-lintot jelent, ezért a magyar nyelvterületen Bálint napként is emlegetik. Nálunk a 90-es évektől vált egyre népszerűbbé a szokás, hogy ezen a napon ajándékkal lepjük meg kedvesünket.

Persze nem szabad elfeledkezni arról, hogy az idő múlásával ez a nap nemcsak a szerelmesek napja lett, hanem egyszerűen a szereteté is. ĺgy illő minden olyan embert megajándékozni Bálint napján, aki a szívünkhöz közel áll és oly kedves nekünk. Egy csokoládészív, egy szál virág vagy egy kedves kis üdvözlet a szülőknek, testvéreknek, a legjobb barátoknak is kijár.

Azt se feledjük el, hogy nem csak Valentin napkor fontos a szeretet, a törődés, a figyelmesség!

S most jöjjön néhány praktika, hogyan hódították meg régen azt a bizonyos nagy Őt. (Azért nem kell túl komolyan venni ezeket a fortélyok, ma már más szelek fújnak és sokkal hatásosabb egy kedves mosoly vagy néhány kedves szó.) Régen úgy gondolták, ha a szerelem nem jön magától, akkor ott már csak a varázslat segíthet. Ilyen hókuszpókusznak számított, ha kilenc magvú almát evett a lány. Ilyenkor a kilenc magot egy óvatlan pillanatban a kiválasztott fiú zsebébe kellett tenni, s akkor biztosan nem maradt el a szerelem.

Akik már nagyon szerelmesek, és azt akarják, hogy szerelmük örökké tartson, egymás hajszálait süssék tésztába, és közösen egyék meg. Akkor soha nem fogják elhagyni egymást.

A csángók ugyanezt cselekedték a körömmel – bár valljuk meg, ez nem kifejezetten étvágygerjesztő.

Ennyi hasznos ismeret után, nem árt megjegyezni egy nagyon fontos és komoly szabályt: minden ünnep attól szép, hogy az emberek érzik és hiszik, az a pillanat értük és nekik szól.