ISMERTETÉS

Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.

Ha balgaság, ha tévedés, legyen,

Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

(Juhász Gyula)

Bálint napon nyíltan szabad (kell) emlékezni az elmúlt szerelmekre. Sőt, az is megengedett (bár a feleségek ezt nem nézik jó szemmel), hogy a fiatalkor egy-egy szakaszát megszépítő volt társnak levelet írjanak, üdvözlőlapot, virágot küldjenek. Ha az emlékek nagyon feszülnek, lehet költeni verset is, hogy a líra lantján szólaljon meg mindaz, ami a legszentebb emberi érzéshez tartozik. Bár a szerelmesek napja íratlan, szokásai nem oldják fel a kötelező udvariasság alól egyik nem és egyetlen korosztály képviselőit sem, a leleményesség megtalálja a kiskaput a szürkébb időszak felelevenítésére is. Ezen a napon nem szabad megsértődni, megharagudni. A régi vagy az aktuális kapcsolat fényét, emlékét nem homályosíthatja el egy-egy keményebb szó. (Még az sem, ha a másik fél „túllép” a szerelmesek napja hagyományain és az illető munkájáról, karrierjéről, esetleg közszerepléséről mond nem éppen hízelgő véleményt.) A Valentin napi szokások azt is lehetővé teszik, hogy a plátói szerelem egyik élvezője (szenvedője) küldjön üzenetet a másiknak. Még akkor is, ha valamelyik fél „csak” csodálta, ámulta, bálványozta szíve választottját, de nem kapott viszonzást. Mert a be nem teljesült szerelem, a kielégítetlen vágyakozás is e nap témaköréhez tartozik. E jeles dátum arra „kötelezi” mindkét nem képviselőit: az örömé, a kedvességé, a figyelmességé legyen a főszerep, és arra ösztönöz, hogy e szép hagyomány váljon mindennapi szokássá.