Bálint napi történelem

Ki volt Ő, akinek neve immár évszázadokon át ragyog? Állítólag római pap volt, a kegyetlen Claudius császár idején élt a harmadik század közepén. Valentin atya többször tiltakozott az embertelen bánásmód miatt, ezért tömlöcbe vetették. Az egyik verzió szerint a börtönőr lányának visszaadta a látását. Mielőtt kivégezték (270. február 14-én), üzenetet küldött a lánynak ezzel az aláírással: „a Te Valentinod”. Azóta ez a mondat a férfiak odaadását, óhaját, érzéseit is kifejező szállóigévé vált. Az is fennmaradt az utókor számára, hogy Valentin egyházi küldetése során, amikor Claudius császár – egy időre – megtiltotta a házasságkötéseket, a fiatal pap titokban adta össze az ifjú párokat. Ezzel is jelezte: a szerelmi érzés pártján áll. (Jóval később, 496-ban Celacius pápa elrendelte a Szent Valentin nap megünneplését.) Akadnak olyan vélemények, hogy a Valentin nap gyökerei az akkori római szokásokhoz kötődnek. Pontosabban a Luperca istennő nevével jelzett ünnepségsorozathoz, amelyet február 14-én tartottak. Ilyenkor egy faládában összegyűjtötték a felcseperedett lányok neveit, s azokat fiatal nőtlen férfiak húzták ki. Ha az ily módon „kihúzott” kapcsolat szerelemmé érett és házasságban csúcsosodott ki, akkor az ifjú párt a következő év február 14-én adták össze. Az is lehet, hogy így lett hagyomány Valentin és Luperca „találkozásából”. Mindenesetre évszázadokon át mint a szerelmesek napját emlegették február 14-ét. A középkorban a Valentin nap a flörtölés napja volt, mely az asszonyoknak kedvezett, ugyanis e napon nyugodt szívvel félreléphettek, s a férjük egy szót sem szólhatott érte, és nem is tehetett semmit. Angliában az járta, hogy ezen a reggelen az utcára lépve akibe először belebotlik (ellenkező nemű személybe), az lesz az ő Valentinja. Egy régi szokás szerint a fiatalok e nap reggelén, akivel először összetalálkoznak (természetesen más nembelivel) azt Valentin vagy Valentine néven szólítják és megajándékozzák. E találkozásnak van azért „következménye” is, mégpedig az, hogy az említett személyt egy éven át kitüntetett figyelembe kell részesíteni, mintegy a jegyesünknek tekinteni. Franciaországban a fiúk kihúzzák a lányok nevét, a lányok pedig a fiúk nevét egy piros szív alakú dobozkából. Franciahon érdekessége, hogy innen származnak az első Valentin napi verseskötetek is, melyek az 1700-as években jelentek meg, majd a 19. században váltak divatossá az üdvözlőkártyák, melyek a mai napig megmaradtak.

Más helyen a nagy nap előestéjén a hajadonok babérlevelet helyeztek párnájuk alá, hogy megálmodják: ki lesz a párjuk. Ha kifejezésmódjában évszázadok alatt változott is a Valentin napi szokás, a lényeg továbbra is uralkodó maradt: szerelem, kedvesség, gyöngédség. A múlt század elejétől a kereskedelem is felfigyelt Valentin előnyeire. Kínáltak virágot, képeslapot. Külön érdemnek számított ezen a napon egybekelni vagy jegyességet kötni.