„Néha fárasztó az egyhangúság és a luxus”

Marián Vajda neve a tavalyi Roland Garros óta elválaszthatatlan a világranglistán jelenleg harmadik Novak Djokovicstól. Hogyan találtatok egymásra?

Akkor éppen nem edzettem senkit, a szlovák FedCup-csapat kapitánya voltam, és egy napon felhívott Braňo Stankovič, hogy jelentkezne nálam a Djokovicsot futtató ügynökség. Másfél hónapig nem volt trénere, ezért kerestek mellé valakit. Egy kicsit gondolkodtam, de mindjárt az elején láttam, hogy óriási tehetség. Adtunk egymásnak egy öthetes próbaidőt, s már ezalatt sokat fejlődött, megnyerte az első tornát, s ennek alapján mindketten tudtuk, jó úton járunk. Amikor elkezdtem vele dolgozni, negyvenedik volt, s egyre feljebb és feljebb jutott – ma harmadik.

Felfogható ez elégtételként? Emlékszem, azután, hogy Hrbatýval megszakadt az együttműködés – bár utána másfél évig Kučera edzője voltál –, az azt követő hónapok nem voltak túl vidámak. Az ember hajlamos, hogy lebecsülje önmagát.

Tény, hogy a siker az edzőnek is visszaadja az önbizalmát. Manapság fontos szerepe van a trénernek, mi még nyugodtan elvoltunk nélküle, Miloš Mečíř, Braňo Stankovič és jómagam is mindent magunk szerveztünk. Ma már sokkal erősebb a nyomás a szponzorok részéről. A tenisz nemcsak sport, hanem show-biznisz is, amelyben hatalmas pénzek forognak. Az edző arra van, hogy megszervezze a napját, a legapróbb részletekig. Az az érzésem, hogy nekem ez sikerült – részben a szülei segítségével, akik mindenbe beleavattak, amit a fiukról tudnom kellett. Rájöttem, halál komolyan gondolja, hogy világelső akar lenni, s nekem az a tennivalóm, hogy megértve Novak gondolkodásmódját, lelkületét, megtaláljam a módját, hogyan juthatunk el oda. Mert a tehetség szép dolog, de munka, szorgalom nélkül semmit nem ér.

Novak húszéves, de néha nagyon gyerekes. Szükség van néha az apai szigorra, vagy többet elérsz vele jó barátként?

Is-is. Van olyan időszaka, amikor nagyon fegyelmezett, s hallgat rám. De előfordul, hogy meginog, csökken a motivációja, ilyenkor szigorúbban kell fellépni, s figyelmeztetni rá, hogy bármennyire nem tetszik neki a tempó, épp most kell még nagyobb fordulatszámra kapcsolnia. Kétszer-háromszor már volt ilyen, s ha akkor nem kap észhez, a teljesítménye nagyot zuhant volna.

Az épp véget ért sanghaji Mesterek Tornáján is ez történt? Ezért nem nyert egy meccset sem?

Nem, itt már nagyon fáradt volt, a kondiedzővel nem tudtuk felkészíteni, mert a madridi torna után kihúzták a bölcsességfogát, lefogyott két kilót, és ezáltal legyengült, az edzéseken teljesen kifacsart volt. A lényeg az, hogy bejutott a legjobbak közé, és hogy harmadik a világon.

Szakemberek mondják, hogy a második Nadalnak rövidesen egyenrangú partnere lehet, Federer egyelőre úgy tűnik, nem hajlandó átadni a trónt senkinek.

Rengetegen kérdezik, mikor fosztjuk meg végre Rogert a trónjától. Nem nagyon szoktam ezzel komolyan foglalkozni. Novak húszéves, Federer viszont, lassan ugyan, de öregszik. De egy biztos, hogy fantasztikus játékos.

Ő a teniszzseni – állítják, de Djokovicsról is szuperlatívuszokban beszélnek. Novak miben igazán erős?

Dinamikus és erős, már húszévesen erősebbek az ütései, mint Federernek. Rogernak ennyi éves korában még gondot jelentett a bekhend, nem volt olyan kiegyensúlyozott a hálójátéka, mint ma. Novak fegyvere a kemény forhend, de ezen még lehet javítani, hogy precízebb legyen, a második adogatása viszont az egyik legjobb a világon. Jobbítani kell hálójátékán, és még van egyéb csiszolnivaló is.

A szerb eléggé temperamentumos nemzet. Novakot is kell néha szelídítgetni?

Kell ám! Viszont érzékkel. Mert van ennek a temperamentumnak előnye is: az, hogy a legjobb akar lenni. Ha elkezd bohóckodni, hagyom, hogy kitombolja magát, s önbizalmat szerez. Ráadásul a közönség is ezért szereti.

Két öccse, a tizenöt éves Marko és a tizenkét éves Djordje is teniszezik, az idősebbel Novak már párost is játszott.

A középsőt magával viszi Ausztráliába, hogy egy kicsit segítsen neki az ifik között, s amiben tudok, én is adok tanácsot.

Érdekes a párhuzam, mert Vajdáéknál – van ugyan egy lánytestvér is – három a fiú, anynyi különbséggel, hogy csak kettőnek van köze a teniszhez, Jozef színész.

Abban is van hasonlóság, hogy Djokovicséknál is összetart a család, ez a legfontosabb. A szülőknek volt egy pizzériájuk a hegyekben, de tizennyolc év után bérbe adták, s most csak a fiaiknak élnek. Novakot elkísérték a Grand Slam-tornákra, meg a Mastersekre is. Egy ideje kevesebbet megyünk Belgrádba, Novak nagyon népszerű, és folyton zavarják a szurkolók, ha szünetünk van, jobb, ha Monte Carlóban edzünk.

Hrbatýnak annak idején még szakácsa is voltál, Novakkal nyilván étteremben étkeztek.

Igen, de nem fogod elhinni, hogy a szakácskodásra nagyon szívesen gondolok vissza. Persze, ez nem volt rendszeres, hébe-hóba fordult elő, például Egyiptomban a követségen szállásoltak el, s mivel nem ismertem a környéket, nem mertem étterembe vinni. Összevásároltam mindenféle élelmet, s négy–öt napig főztem, míg egy szép napon jött valaki a követségről, s útba igazított, hogy melyik étterembe mehetünk. Persze, azóta a tenisz világa sokat változott, s néha bizony fárasztó a sztereotípia és a luxus. Sokszor az az érzésem, hogy túlzásba viszik a dolgot, úgy kezelik a játékosokat, mint a királyokat, s ezzel azt érik el, hogy egyesek elszakadnak a valós élettől. Mesterkélt ez a világ, túl előkelő a légkör. Néhány éve, amikor mi edzősködni kezdtünk, még sokkal természetesebb volt.

Ezért jó, ha rövid időre is, de hazajössz. Bátyád, Jozef mondta, te vagy a családban a legjobb szakács, s rád vár, hogy megszervezd a családi összejöveteleket. Legalább visszahuppansz a valós életbe.

Olyan két nap után... De abban igaza van a bátyámnak, hogy szeretek főzni. Most azonban sztrájkolok egy ideje. A feleségem, Ingrid egy éttermet vezet, ha megjövök, általában ott eszünk, de azelőtt szívesen főztem otthon.

Van néhány példa, hogy híres sportolók éttermet nyitottak. A három Vajda fivér nem tervez valami ilyesmit?

Felmerült az ötlet, de nem egyszerű a dolog, egyikünk sem az az igazi üzletembertípus. Vannak ugyan terveink – épp tegnap ültünk össze –, hogy mibe vághatnánk bele közösen.

A 2007-es idény befejeztével Djokovics a tenisz egyik legnagyobb csillaga. Mit kívánhat még egy edző?

Már csak azt, amivel Novak tavaly Párizsban kezet adott, hogy világelső legyen. Tény, hogy amit azóta elértünk, szinte mesés, nem lehetek elégedetlen. Harmadik a rangsorban, és egész közel volt ahhoz, hogy Grand Slamet nyerjen. Ami ehhez hiányzott, az a tapasztalat. Ez volt az első nagy fináléja, borzasztó stresszes, ideges volt. Nemcsak ő, én is. A lányaim tévében láttak, s azt mondták: „apu, te olyan nyugodt voltál, hogy hihetetlen”. Nem akarták hinni, akkora volt bennem a feszültség, hogy visszaérve a szállóba majdnem szétrobbantam.

Mennyi szünidőt kapott a védenced?

Három hetet – teljesen tenisz nélkül. A barátnőjével, akivel két éve jár komolyan, a Maldív-szigetekre utaztak. A kislány Milanóban jár egyetemre – egyébként Novak is beiratkozott Belgrádban kereskedelmi akadémiára, hordja is magával a könyveket, és próbál tanulni –, így nem jár velünk a tornákra. December elején Svájcba megyünk a hegyekbe erőnléti felkészülésre, aztán Monte Carlóban folytatjuk, s december 26-án indulunk Ausztráliába. De legalább a szentestét együtt tölti a család...