Putyin csatlósai

Az orosz stratégia évszázadok óta változatlan: miután katonailag elfoglalnak egy területet, az adott ország vezetőit vagy kivégzik, vagy bebörtönzik mondvacsinált okokkal – még akkor is, ha Moszkvához hűek és lojálisak. Helyükre pedig még hűségesebb, még inkább alárendelt figurákat ültetnek. Vagy állampuccsot idéznek elő a politikailag és hatalmilag leigázandó országban, és saját, Moszkvához hű bábkormányukat ültetik kormányzó pozícióba. Abban egyetérhetünk, hogy az egyik forgatókönyv sem előnyös a csókos ország számára. Aki pedig az elköteleződése után nem jár el lojálisan, az kizuhan az ablakon, vagy a korláton átesve a nyakát szegi.

Ezért is figyelemre méltó, és némi csodálkozással tölt el, hogy Magyarország és Szlovákia vezetése úgy politizál, „azt a látszatot kelti”, mintha Putyin kottájából játszanának, és a mű hangnemét és gyorsaságát az orosz elnök diktálná mindkettőjüknek. De vajon mit remél ettől a kapcsolattól, „barátságtól” Orbán és Fico? Mert hogy ez csak egy egyoldalú barátság, azt a vak is látja. Ugyanis Moszkva hatalmi fölénye nyilvánvaló, Orbán és Fico mozgástere pedig minimális. Az egyoldalú barátságokban pedig általában a gyengébb fél szenved el veszteségeket. Az elkövetett hibákért a múltban is mindig vérrel kellett fizetni. Vajon Putyin tényleg kesztyűsbábjaiként használja a két államvezetőt az EU-n és a NATO-n belüli céljai elérésében, bomlasztásában?

Abból még sosem sült ki jó, ha egy házasságban az egyik fél a másik asztalnál ülőkre kacsingatott, miközben a mellette helyet foglaló kezét szorongatta. És ez ebben az esetben sincs máshogy, mert egy hátsóval két lovat nem lehet megülni. El lehet ugyan játszani – havonta Putyinhoz vagy Trumphoz rohangálva –, hogy globálisan meghatározó és mindenre hatással levő politikusok vagyunk, de a valóság az, hogy Magyarország és Szlovákia a 15 milliós összlakosságával csak egy homokszem a nemzetközi gépezetben. Csak egy porszem, minek a befolyása a világpolitikában lényegében közelebb áll a nullához, mint az egyhez.

Úgy fest, mint már oly sokszor, most is a történelem rossz oldalán kötünk ki, amiért megint nagy árat kell majd fizetnünk. És mit nyerhet, vagy inkább mit veszíthet Magyarország és Szlovákia ezzel az egyre szorosabb, de annál veszélyesebb kapcsolattal? A történelmi példák óvatosságra intenek, az orosz barátság ára ritkán marad következmények nélkül. És ezek a következmények a múltban még soha nem vezettek jóra az országaink és a népünk számára.