Naprendszer-klónt találtak

Az 55 Cancri egyik óriásbolygója (fantáziakép). A kis égitest a Jupiter holdjaihoz hasonló óriáshold, de ezek léte még nincs bizonyítva exobolygók körül. Az újonnan felfedezett taggal kiegészülve az 55 Cancri bolygórendszere hasonlít a legjobban saját rendszerünkre, a Naprendszerre (az eddig felfedezett bolygórendszerek közül).

A Naprendszerben a Jupiter létezése alapvető fontosságú a belső kőzetbolygók védelme, így a földi élet szempontjából: az óriásbolygó hatalmas gravitációs erejénél fogva eltéríti a befelé száguldó üstökösmagok zömét. E hatás nélkül sokkal gyakoribbak lennének a belső bolygókon a pusztító erejű kozmikus becsapódások.

Az új felfedezéssel bebizonyosodott, hogy léteznek a Naprendszerhez hasonló felépítésű rendszerek, ami igen jelentős a Földön kívüli élet reménye szempontjából.

A korábban felfedezett összes Naprendszeren kívüli bolygó (exobolygó) jóval közelebb kering csillagához, és a legtöbbnek igen elnyúlt pályája van. Az újonnan megtalált égitest csillagtávolsága azonban 5,5 csillagászati egység, ami szinte azonos a Jupiter 5,2-es értékével (egy csillagászati egység 150 millió kilométernek, azaz a közepes Nap–Föld távolságnak felel meg). 13 éves keringési ideje is alig több a Jupiterénél (11,86 év – mindkét adat földi évben értendő). Tömege azonban 3,5-szöröse a Jupiterének, így még hatékonyabb gravitációs pajzsként működhet.

Továbbra is nagy kérdés, hogy van-e mit védenie a pajzsnak, azaz vannak-e Föld-típusú bolygók a Naphoz hasonlóan 5 milliárd éves 55 Cancri belső rendszerében. Ezt egyelőre nem tudják kimutatni (erre a felfedezésre tehát még valóban várni kell). Roppant izgalmas lehetőség azonban, hogy az 55 Cancri korábban felfedezett óriásbolygója és az új bolygó között a számítások szerint stabilan pályán maradhat egy Föld-típusú égitest. A korábban ismert óriásbolygó főbb adatai: 0,1 csillagászati egység csillagtávolság (a Merkúré, a Naphoz legközelebbi bolygóé 0,4), 14,6 napos keringési idő, kb. 1 Jupiter-tömeg.

Az eddig elvégzett észlelések adatai arra utalnak, hogy a rendszerben egy harmadik, Szaturnusz-tömegű óriásbolygó is lehet, 2,4 csillagászati egység távolságban.

Az új bolygót a legnagyobb „bolygóvadászok“, Geoffrey Marcy (University of California, Berkeley) és Paul Butler (Carnegie Institution of Washington) találták meg, a Lick Observatory 3 méteres teleszkópjával, egy 15 éves kutatássorozat fontos lépéséhez érkezve. Ez az első olyan bolygó, amelyet napjától 4 csillagászati egységnél nagyobb távolságban találtak meg. Vagyis az észlelési technika folyamatosan fejlődik, s Marcy reményei szerint az 1200 jelenleg vizsgált csillag körül még sok hasonló bolygórendszert találnak majd.

Marcy és Butler egyébként 13 további exobolygó felfedezését is bejelentette a sajtótájékoztatón, köztük a legkisebb ismert képviselőjükkel: ennek tömege a Jupiterének már csak 15%-a, az azonban még mindig negyvenszeres földtömegnek felel meg. Az ismert exobolygók száma ezzel 90-re emelkedett. Az 55 Cancri új bolygóján kívül még három olyan csillag körül találtak új exobolygót, amelynek korábban már ismerték egy-egy kísérőjét. Az ismert exobolygó-rendszerek száma ezzel jelenleg tizenegyre nőtt.