Murcivitamin

Ülök mellettük, bele-belehallgatok a pezsgésbe, fel-felbuggyan egy-egy kortynyi, a lopótököm készen s résen áll, közben-közben megtörölgetem a ronggyal a lik tájékát, az ülepére is vigyázok, nehogy a dongákon a nedű végigcsordogáljon. Tegnap reggel arra ébredtem, hogy a kisebben még meleg volt a lé, vittem is fel belőle bátran, kóstoljátok meg, hé, ilyen csak egyszer van az évben! Bobi kutyám farkát csóválta, de mint kiderült, nekem örült, nem a hordó tartalmának, maradok az egereknél, a szürkéknél, gazdám. A korsót letévén marokba fogom telefonom, végigfutom a listát, senkire se akadok rá oly simán. Olyan, mint az anyatej, mondom, de mindhiába, cserben hagynak a cimborák. Kínomban, s nem leplezett örömömben a szomszédasszonyt is megszólítom, ki a kukoricát tördeli, szlovák az ángyom, dátye szi?, szi, szi, sziszeghetné olaszul, de legyint egyet, nyeszmiem pity, tabletky berem, tovább biztatnám, de nem merem.

A templom udvarán füvet nyír a templomgazda, leballagok hozzá, hátha nem hagy cserben, most meleg, bizonygatom, sok a munka, mondja erre, majd később. Újra a pincében termek, lopótökkel a kezemben, nem hűltél-e még ki, kérdem bizalmasan, s habzik, mint pamacson a szappan. Feleségem boltba menvén szólítja meg a főborászt, hogy nézzen már meg, ne hagyja, hogy rám törjön hordóim mellett a magány. Órára óra, kortyra korty, hevül a test, pirul az arc, jól jön ilyenkor a kerti munka is.

A Pátriában kezdődik a Téka, rá egy-két percre betér a templomgazda. Nagyon kimért, csak egy pohárra futja a nagy igyekezetből.

Szürkül a látóhatár, s bennem ugyancsak pislákol a töklámpás gyertyafénye. A szemközti ház elől is a hatalmas tök mereszti rám szemét, égni rest, vöröslik a sötétben. Arcomra kiül az alkony pírja, fejem már alig bírja. Be is megyek csendesen, s hátravetem bódult fejem. Egyszerre csak hallom, valaki zörget ajtóm ablakán. S Ödi, a borász lép elő a balladai homályból. Levezetem őt, s a tökből vígan spriccel a lé, ujjé, kedvünk a fiatal bor felpezsdíté. S közben mondja élményeit: a nagyáruházban majd felfordult a mustba való cukrokkal megtelt bevásárlókocsival. S mondom is neki, micsoda öröm, s milyen megtiszteltetés, hogy pont ő toppan be, a forrás idején. De meg ne írd ám, mondja ő, dehogy írom, s hogy könnyebben csússzon a habos lé, sült tökmagokat ropogtatunk mellé. Egész az utcaajtóig kísérem, biciklire pattan, hogy ő is átvegye a hordói felett az uralmát, fejem álomra hajtván hallom a vándorok éji bordalát.

S ahogy írtam, ülök mellettük, készen s résen áll a tök, a rongy, s holmi pezsgőtabletta gyanánt egy pohárral hörpintek le, az ám. Pezseg ez is, s még habzik is hozzá, kell ennél dúsabb keblű nedű? Merci, madame, mondom az egyiknek, mert hisz nőnemű. S mindegy mi van benned, Furmint vagy Tramin, több vagy te annál, madam, murcivitamin!