Egy ételem, egy halálom

Az olaszok híresek az étel- és életszeretetükről, ezért is lepődtem meg, amikor Firenzében járva, közel a patinás Ponte Vecchióhoz egy különös táblára bukkantunk. „Halal food” – állt rajta feketén-fehéren, vagy azt hiszem, inkább zölden. Sosem voltam jó angolból, de az valahogy rémlett, hogy a food ételt jelent, csak azt nem tudtam, hogy kerül egy (ét)lapra az étel és a halál. Utólag jöttem csak rá, hogy talán utalás lehet ez a rafinált Mediciekre, Firenze uraira, akik bizonyára sok mindent kiműveltek annak idején, hogy megkaparintsák a hatalmat; néhány darab – megfelelő helyen és időben tálalt – mérgezett füge olykor bizony nagyon előrelendíthette egyik-másik reneszánsz férfiú karrierjét.

No, be nem merészkedtünk a rejtélyes étterembe (ahol talán a lét a tét), de gyorsan lefényképeztem a cégtáblát, és mentünk az orrunk meg a kanyargó Arno folyó után; siettünk a turistabuszra. „És oz tilut gyimilcstül halálut évék” – zakatolt bennem útközben a Halotti Beszéd kulcsfontosságú mondata (emlék már az a nyelv, amely a kígyó által felkínált almát oly mohón és meggondolatlanul ízlelte). Szép, szép, él még a magyar–olasz barátság, gondoltam. Frei Tamás tollára, akarom írni, mikrofonvégére való téma: egy 56-os vagy mit tudom én hányas emigráns magyar, aki talján földön veti meg a lábát, nyit éttermet Olaszország második legforgalmasabb városának egy igencsak frekventált helyén, és az anyanyelve iránti hűségből adódóan éppen így nevezi el a kifőzdéjét. Aztán meg – álltam meg gondolatban újra meg újra egy szóra, ahogy tették ezt mások is előttem táblákat, feliratokat nézegetve – hogy kerül ide az egyik, ha nem az egyetlen ornitológus magyar költő, Tandori Dezső vezetékneve egy o betűvel megtoldva? A töménytelen versírás és -fordítás mellett talán az olaszok tömegétkeztetésére is gondot fordít? Már majdnem beleéltem magam a különböző elméleteimbe, amikor a világot járó és világnyelveken (egyebek közt arabul) beszélő Ivett barátnőnk felfedte a rejtélyt. Kénytelen volt szegény végignézni a nyaraláson készült fotóinkat, köztük a táblásat. Nagy somolygások közt előadtam a kép történetét, mire ő seperc alatt romba döntötte, amit én a tábla köré építgettem, „isa pur és chomu lett” minden... A „halal” muszlimoknak való „tiszta” ételt jelent, olyat, amelyet bátran fogyaszthatnak anélkül, hogy vétenének az étkezési szokásokkal kapcsolatos előírások ellen. Mohamed szakállára mondom, erre aztán nem számítottam. Egy életem, egy „halal”-om, ha még egyszer Firenzébe segít Allah vagy az ő prófétája, csak betérek oda valami finomságra!