Mit tud egy színes pohár és egy részeg elefánt, amit mi nem?

Nem ez az első eset, hogy egy gyermek drága karácsonyi ajándékokat kér, ami viszont eltér a megszokottól, hogy egyrészt úgy tűnik, mintha direkt csak dizájnermárkák termékei szerepelnének a listán, másrészt pedig, hogy miért olyan dolgokat kér egy tinédzser, melyeknek inkább a 30-40 évesek örülnének.

Először én is felvontam a szemöldököm, azonban miután utánanéztem a témának, rájöttem, hogy – sajnos vagy nem sajnos – nincs ebben semmi meglepő. Hiszen az alfa generáció (a 2010-es évek után születettek) életét arányaiban sokkal nagyobb részben érintette a koronavírus-járvány, mint bármelyikünkét, a home office és a távoktatás időszakáról pedig még mém is született: „az este az az időszak, amikor a nagy képernyőt leváltom a kicsire” – utalva ezzel arra, hogy az emberek nagy része lefekvés előtt a közösségimédia-oldalakat görgette. A legnépszerűbb alkalmazás pedig a TikTok volt, hiszen a félperces videók nézegetése volt az egyetlen, a szobánk börtönének ablakában megcsillanó dopaminfény.

Túl könnyű lenne azonban azt mondani, hogy a kislány kívánságlistájáról csak a TikTok tehet. A helyzet nem ennyire egyszerű. A fiatal tinédzserek egyik jellemzője mindig is az volt, hogy idősebbnek akartak látszani a koruknál, csak amíg ez korábban abban nyilvánult meg, hogy elcsenték az anyukájuk sminkjeit, vagy felpróbálták a testvérük ruháját, esetleg úgy hordták a hajukat, mint Beyon­cé, úgy ez most abban figyelhető meg, hogy olyan bőrápolási rutint, parfümöt vagy ruhákat szeretnének hordani, mint kedvenc influenszereik.

Ehhez még kapcsolódik egyfajta nyomás is a korosztályuktól, aminek következtében olyan termékeket szeretnének magukénak tudni, melyek kortársaik táskájában is megtalálhatók. Vajon minden 13 éves karácsonyi kívánságlistáján dizájnermárkák termékei szerepelnek? Nem hinném. Az alfa generáció azonban a közösségimédia-platformok influenszereit is kortársnak hiszi, még akkor is, ha azok több mint 20 évvel idősebbek náluk, hiszen egyfajta pszeudobarátság alakul ki részükről az internetes celebek felé. Akik ezt legfeljebb azzal viszonozzák, hogy lájkokért, megosztásokért és követésekért cserébe nyereményjátékokat hirdetnek követőik számára.

A Drunk Elephant bőrápolásiter­mék-márka célközönsége – talán nem meglepő módon – nem a gyerekek. Tiffany Masterson, az alapító 10 évvel ezelőtt azzal a céllal álmodta meg a termékeket, hogy azok saját bőrén segítsenek.
A márka főleg a TikTokon lettnépszerű, nemcsak a minősége, hanem a csomagolások esztétikai jellege miatt is, hiszen közismert tény, hogy a szép színű, emiatt könnyen gyűjthető tárgyak lesznek internetbarátak.

Ha már a színes, gyűjthető tárgyaknál tartunk, itt említeném meg a Stanley-termoszt is. A márka már több mint 100 éve piacon van, de a karantén időszaka előtt aligha ismerte valaki azokon az embereken kívül, akik szívesen túráznak a szabadban. A termosz szintén a TikTokon vált népszerűvé, miután néhány ember felhívta a figyelmet praktikus jellegére: pont belefér az autó pohártartójába, lezárható, szívószállal lehet belőle inni, és még füle is van.

Több közös vonása van a Drunk Elephantnek és a Stanley-nek, mint azt elsőre gondolnánk: mind­­kettő márka az utóbbi pár évben lett népszerű a TikTokon, eleinte főként a harmincasok körében; egyik márka termékei sem olcsók (a Drunk Elephant cikkei 30-60, egy Stanley-termosz pedig 50-60 euróba kerül); valamint hogy mindkettő szerepel az említett tinédzser kívánságlistáján.

Amit problémaként érzékelhetünk a rendkívül magas árakon kívül, az a termosz esetében a környezetvédelmi faktor, hiszen minél többször használunk egy tárgyat, annál környezetkímélőbb, így a gyűjthetőségre építő Stanley ebből a szempontból bőven kifogásolható. A Drunk Elephant esetében pedig felmerülhet a kérdés: miért van szüksége egy 13 évesnek C-vitamin-szérumra vagy retinolra? Amire a válasz természetesen az, hogy nincs. A csomagolásuk azonban pasztellszínű és esztétikus, ami miatt a tinik fürdőszobai polcáról sem „hiányozhatnak”.

De hibáztathatjuk-e azért a 13 éves tinédzsert, hogy szép dolgokat szeretne gyűjteni, mint a „nagyok”? Hibáztathatjuk-e a szülőket, akiknek a bankkártyájához hozzáfér a gyerek is? Vagy az influenszerek a probléma? A legegyszerűbb megoldás tényleg az lenne, ha a TikTokot okolhatnánk pusztán a létezése miatt. De ezt – miután jobban utánanézünk a dolgoknak, és nem vakon ítélkezünk – sajnos nem tehetjük meg.