Mélytengeri tájfunok

Az úgynevezett eddykről, forgó vízáramlásokról van szó, amelyek a jól ismert Golf-áramlás kísérőjelenségei. A mostani felfedezés újdonsága az, hogy a brazil partoknál ilyen hatalmas méretű képződményeket nem is sejtettek, illetve az, hogy a most felfedezett eddyk nem az Atlanti-óceán felszíni vizein fordulnak elő, hanem a mélyben.

Jobban megérthetjük

A kutatók szerint a most felfedezett vízi jelenségek megismerése fontos adatokat szolgáltathat a tengeráramlatok működésének tisztázásához, többek között azokhoz a kutatásokhoz, amelyek a Golf-áramlattal kapcsolatosak. A vízi tájfun egyesek szerint arra is utalhat, hogy drasztikusan változnak a tengerek, s e változások akár az Európát „fűtő”, melegen tartó Golf-áramlatra is kihathatnak.

Mindeddig az óceánkutatók úgy vélték, hogy az Atlanti-óceán mélyebb vizei nyugodtan és folyamatosan áramlanak. Mindez illúziónak bizonyult, ugyanis most kiderült: 2000 méter mélyen hatalmas örvények húznak végig a térségben, s maximális szélességüket – 300 kilométert – is ilyen mélységben érik el. Az örvény sebessége sem akármilyen: a 150 km/órát is elérheti a vízi tájfun gyorsasága – legalábbis ez derült ki a kieli Leibnitz Institut für Meereswissenschaften (IFM-Geomar) szakértőinek a tekintélyes tudományos magazinban, a Nature-ben megjelent tanulmányából. A kutatók négy évvel ezelőtt az óceán fenekén áramlásmérőket helyeztek el. A műszerek egészen pontosan Recife városának környékén „horgonyoztak le”. Évente egyszer aztán a felszínre emelték a mérőberendezéseket, és leolvasták az adatokat. „Először meglepődtünk az erős áramlási ingadozások láttán, de aztán szimulációs modellekkel sikerült ezeket örvényként azonosítanunk” – nyilatkozta Marcus Dengler, a Leibniz Intézet kutatója.

A klímaváltozás előjele

A most felfedezett vízi tájfun akkor keletkezik, amikor az Atlanti-áramlás Brazília partjainál szétesik, a mélybeli hideg víz pedig szinte önmagát ejti csapdába, örvényleni kezd, s a tájfun közepén marad. Az eddyk ezután dél felé veszik az irányt, s a dél-amerikai partvidék mentén haladnak tovább. A 100-200 méter mélységű, selfszerű, sekélyebb partvidékről aztán a mélybe zuhannak, és egészen 3500 méterig süllyednek, majd onnan folytatják útjukat a tenger fenekén át. Hogy pontosan mi történik ezután, mi lesz az örvény közepén lévő hideg vízzel, az nem ismeretes.

Az emberre nem veszélyes

Emberek és hajók számára a mélytengeri tájfunok nem jelentenek veszélyt – hangsúlyozzák a kutatók. A vízfelszínhez képest ugyanis ezek az örvények túl mélyen vannak, pályájuk sokkal nagyobb mélységben halad, mintsem azt a hajósok komolyabban érzékelhetnék. Ugyanakkor ezek az örvénylések jó indikátorai lehetnek az atlanti áramlási rendszerek megváltozásának. Ez a rendszer visz felmelegedett vizet a tenger felső rétegeiben észak felé, és a mélyben hoz visszafelé hideget délre.

Miért melegebb Európa?

Az Amerika felől meleget hozó Golf-áramlat Európa irányába tart, ezért kontinensünk sokkal melegebb az azonos szélességi körön fekvő más területeknél. Például Berlin északabbra fekszik a legtöbb kanadai nagyvárosnál, éghajlata mégis sokkal kellemesebb Montrealénál, amely több száz kilométerrel van délebbre tőle, s még Budapestnél is egy kicsit délebbre helyezkedik el! Ebből is látható, mennyire előnyös a Golf-áramlat kontinensünkre nézve.

Az atlanti áramlások több kontinens, és ezáltal az egész Föld klímáját is erőteljesen befolyásolják. A kutatók modelljei szerint az eddyk csak akkor jönnek létre a brazil partoknál, ha elég erőteljes marad az észak-atlanti térségből érkező mélytengeri (hideg) vízáramlás. Ha gyengébb lenne a hideg víz sodrása, akkor örvénymentesen, a korábbi feltételezéseknek megfelelően simán áramlana tovább. ĺgy aztán az örvények eltűnése vagy felbukkanása, esetleg módosulása jelezheti az egész atlanti áramlási rendszer megváltozását. Ha módosulna a Golf-áramlás, akkor ugyanis döntően változna Európa éghajlata is.

Mélytengeri akvárium

Valószínűleg az eddyk is hozzájárulnak a nagy távolságú vízcseréhez, melynek során a vízi élőlények egyfajta „mélytengeri akváriumban” jutnak el egyik földrész partjaitól a másikig. Az örvény közepén lévő hideg víz ugyanis sokáig szinte „érintetlen” marad, így nagy távolságra is „szállíthatók” a benne lévő élőlények. (szim)