Lelőtték a magyar trónörököst - I. rész

„Nemcsak az ország, de az egész művelt világ megrendülve fogadta a szörnyű hírt, amely vasárnapdélután jelentette,hogy Szerajevóban egy elvetemült gonosztevő revolverrel agyonlőtte Ferenc Ferdinándtrónörököst és nejét, Zsófia hercegasszonyt. Két nagy ország teste rázkódik bele a rettenetes szerencsétlenségbe és kibontakozik a részletekből a valóság: nagyarányu, gonddal előkészített összeesküvés müve volt a merénylet, amelynek áldozatául esett élete derekán, történelmi hivatottságának tudatában, amikor két virágzó ország uralkodását akarta átvenni, a trónörökös. A szörnyü rémtett hatása példátlan izgalmat keltett Bécsben, Budapesten, a külföldön is mindenütt. Ausztria-Magyarország népe aggodalommal és fájdalmasan gondol az ősz uralkodóra: vajjon hogyan tudja elviselni ezt a borzasztó megpróbáltatást, amikor immár másodizben bocsát rá a végzet egy szörnyü tragédiát” – adta hírül a korabeli magyar sajtó Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége halálának tényét. 

HISTÓRIA

Általános vélekedés szerint a szarajevói Appel rakparton eldördült lövésekkel ért véget a hosszú 19. század, és kezdődött el a rövid 20., amelynek alapkonfliktusait – Európában bizonyosan – az első világháború, az azt lezáró békék, a nyomukban kibontakozó területi, társadalmi, etnikai változások és ezek folyamatos felülírásának az igénye határozta meg. A merénylet után egy hónappal, 1914. július 28-án az Osztrák–Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának, miután a belgrádi kormány elutasította az öt nappal korábban átadott ultimátumot.(Ebben Bécs egyebek mellett azt követelte, hogy a merénylet körülményeit szerb területen a Monarchia hatóságai vizsgálja ki.) A hadüzenet mozgásba hozta az évtizedek alatt formálódott katonai szövetségeket, és néhány napon belül kirobbant a „nagy háború”, amely négy év alatt romba döntötte Európát, és máig ható érvénnyel átrajzolta a kontinens politikai térképét. 

A trónörökös egy napja 

Bár a többi európai nagyhatalomhoz hasonlóan a Monarchia is a katonai előkészületek lázában égett, és a merényletet megelőző években – egyebek mellett balkáni politikájával – több ízben is a katonai konfliktust kockáztatta, arra senki sem gondolt, hogy a casus bellit Ferenc Ferdinánd látogatása fogja szolgáltatni. A trónörökösnek tudomása volt bizonyos fokú fenyegetésről, a térségben pedig nem voltak ritkák a politikai merényletek, ennek ellenére az illetékesek semmit nem tettek a trónörökös pár biztonsága érdekében. Így történhetett meg, hogy bakik sora után, szinte érthetetlen módon, csaknem véletlenül összejött a lelkes amatőrök által tervezett merénylet. Ferenc József 1914. június 26–27-én hadgyakorlaton vett részt Boszniában. Hivatalos katonai kötelezettségei után némi politikai célú, civil programot is beiktatott. Úgy döntött, ellátogat az 1878 óta a Monarchia által kormányzott, 1908-ban pedig annektált tartomány fővárosába. Ezért csatlakozott hozzá felesége, Zsófia hercegnő, aki Budapesten keresztül, vonattal utazott Szarajevóba, és a közeli Ilidzsa fürdőhelyen szállt meg. Június 27-én este itt, a Bosna szállóban adtak fogadást a helyi előkelőségeknek. Június 28. tervezett programja a következőképpen alakult: a különvonat 9 óra 25 perckor indul Szarajevóba. A pályaudvarról gépkocsin a közeli kaszárnyába hajtatnak. Tíz perc az ováció, 10 órakor látogatás a városházán, 10 óra 30 perckor a boszniai múzeum megnyitása a boszniai kormány jelenlétében. Ebéd Oskar Potiorek kormányzó rezidenciáján. 14 órakor séta Szarajevóban, utána külön vonaton visszatérnek Ilidzsába. Este hét óra körül a fenséges pár és kísérete végigsétál a fürdő parkján, utána búcsúest, majd 21 órakor különvonaton elhagyják Boszniát. A látogatás ugyan elkezdődött, de csak részben valósult meg. A trónörökös hat kocsiból álló konvoját a Miljacka folyó mellett húzódó Appel rakparton hét fiatal ember várta: hatan boszniai szerbek voltak, egy muzulmán, mindannyian a nagy szerb gondolat hívei.