A két világháború közötti (cseh)szlovákiai (szlovenszkói, ruszinszkói stb.) magyarság legszínvonalasabb, legolvasottabb politikai napilapja 1922. június 1-jétől jelent meg.

Szerdán reggel háromszor nyomta ki a szundit, mindig újra megfontolva, hogy busz legyen vagy autó. 7.50-kor végül döntött: megérdemel még egy kis alvást. Ezért kiugrott az ágyból, gyorsan összekapta magát és leszaladt a buszmegállóba.

Itt a „davaj csaszi” tapasztalata – hogy jönnek, és „elkérik”.

A Nobel-díjas rokonok és a gyémánt Tesla.

Nem vagyok rá büszke, de a lockdownos-bezárkózós-szeparálódós idők legmélyén megfordult a fejemben, hogy be kellene szállni az álhír- és összeesküvéselmélet-bizniszbe. Egyszerűen hiányzott a szellemi kihívás, hiányoztak a valós ingerek. De persze: győzött a tunyaság.

​​​​​​​Az embert a szembeforduló hüvelykujj emelte ki az állatvilágból. Meg a húsevés, az agytérfogat növekedése. Meg az S-gerinc, a felegyenesedés. Meg nyilván még egy sor dolog, de azért a hüvelykujj nagyon is fontos mozzanat volt. Lehetővé tette az eszközhasználatot, és az ember azóta is egyre tökéletesíti az életéhez, komfortjához szükséges dolgokat.

A szlovákiai magyar nagymama szobrot érdemelne minden településen.

Természetesen idén is igazi, élő, gyökeres, cserepes karácsonyfánk lesz. Úgy, mint tavaly, tavalyelőtt, meg bármikor az utóbbi bő másfél évtizedben.

Istenem, add, hogy kilencedike után újra kinyisson az IKEA. Persze, persze, legyen mindenki egészséges; aki beteg, gyógyuljon meg, ürüljenek ki a kórházak.

Megy most egy előadás a Jókai Színházban, Schwechtje Mihálytól Az örökség. Kortárs magyar darab; egyebek mellett arról szól, hogy a tréfásan csak Koreának nevezett lepusztult (cigány) telepről néhány év alatt eltűntek a gyerekek.

Nem lehet megállni, hogy ne vitatkozzunk Soókyval. László, mi van, hát karóval jössz ránk? Ráadásul rögtön a nagy felvidéki magyar rengeteg erdőben kivágott fából gatterelt karókkal meg majomkenyérfából készült, idegenszívű karókkal?

Csaholó falka helyett bugyborékoló halastó és műszekér.

Furcsa trükkökre képes az idő. Találkoztak már azzal az élménnyel, hogy szinte történelmi távlatnak tűnik, ami tulajdonképpen a közelmúltra esik?

P. négy és fél, és nagyon szeretne egy babát. Meg babakocsit, meg játékbútort, meg minden mást, de a babát jogos igénynek gondolom. Minden négy és fél éves kislány megérdemel egy igazán szépet.

Megalakult a ZASZÜGY – nem tudom, hallottak-e róla. Nem? Sebaj, igazság szerint egyelőre egy tagja van (én), éppen csak az alapidea formálódik, és ezúton keresek húsz–harminc hasonló értékrendű szimpatizánst a zászlóbontáshoz. Végül is: mifelénk párt is született kevesebből, vágjunk hát bele!