Vélemény

Mégis, kié ez a gyerek?

Megy most egy előadás a Jókai Színházban, Schwechtje Mihálytól Az örökség. Kortárs magyar darab; egyebek mellett arról szól, hogy a tréfásan csak Koreának nevezett lepusztult (cigány) telepről néhány év alatt eltűntek a gyerekek.
Lakatos Krisztina

2021. november 15. 10:22

TASR-felvétel
TASR-felvétel

A konszolidált (fehér) településen az a hír járja, a szülők eladták őket valakiknek, akik Svájcba közvetítenek örökbefogadásokat, bár akadnak jelek, hogy ennél is sötétebb a kép. Bárhogy is legyen, a többségi társadalmat nem izgatja a sorsuk.

Az örökség tétje művészeten túli – írta a nagyjából három évvel ezelőtti ősbemutató elé az akkori előadás dramaturgja, ami egyszerűbben szólva azt jelenti, hogy a darabot látva mindenkinek van egy saját története, tapasztalata, hozzáfűznivalója, inkább a megjelenített társadalmi valóság okán, mintsem a megjelenítés eszközeihez, módjához kapcsolódva. A mi társaságunkban például az a kérdés merült fel, a 21. századi Európában valóban ilyen könnyű lenne határokon áthurcolni gyerekeket, kiiktatni őket a rendszerből A helyen, lepapírozni a hirtelen felbukkanásukat B pontban... Gyanítom, nem lehetetlen, bár tényleges válaszaim nincsenek: nem vettem, nem raboltam, nem adtam el gyereket soha. Az is igaz viszont, hogy éveken át rendszeresen el-eljátszottam a gondolattal. Mielőtt félreértenének, inkább elmesélném, miért.

Kiinduló helyzetünk egy darab (saját) gyermek, aki azokban a múlt homályába vesző időkben született, amikor a közvetlen határainkon is volt ellenőrzés, plusz közrejátszott a család földrajzi fekvése, ami indokolttá tette, hogy ennek a gyermeknek legyen útlevele. Osztottunk, szoroztunk, végigvettük az eshetőségeket (mi van, ha nem mind együtt, vagy ha esetleg majd a nagyszülőkkel...), és az tűnt praktikus megoldásnak, ha saját úti okmányt igényelünk neki. Kitöltöttük a szükséges dokumentumokat. Megbirkóztunk a fotózás embert próbáló feladatával. (Egy csecsemőről beszélünk; a kedves fényképész hölgy instrukciói alapján már-már ott tartottunk, hogy kesztyűbábként húzzuk fel; végül szorosan a hordozóba szíjazva sikerült valahogy függőlegesbe billentenünk a csííííz idejére – miközben a mózeskosarat egy széken támasztottuk meg, mi pedig röhögcsélve térdeltünk mögötte, takarásban, és markoltuk jobbról-balról, hogy ha dőlne, akkor azért meglegyen.) Végül kézbe kaptuk az útlevelet, és ezzel együtt jött pár felismerés. Először is: egy baba útlevele ugyanolyan, mint mindenki másé: sehol egy sor arról, hogy kik a szülők. (Ami nálunk már csak azért is érzékeny témának tűnt, mert kettőnknek nem ugyanaz a családneve.) Majd rögtön az következett, hogy persze, ez itt egy nagyon cuki, édes pofa – pelyhes kis kobak kandikál ki a takarók közül, nagy szemecskék, pisze orrocska, egy darab szájacska kipipálva –, de tárgyilagosan szemlélve: az adott évjáratú populációból szinte bárki lehetne.

Aki azt állítja, szülőként soha nem szorongott (némi távolságból szemlélve és ha úgy vesszük) hülyeségek miatt, az vagy hazudik, vagy önámításban él. Én például hosszú-hosszú évekig mindig magamnál tartottam egy születési anyakönyvi kivonatot, minden eshetőségre készen. Nem mondom, hogy körbeutaztuk a világot, de előfordult, hogy repültünk, volt, hogy átléptük a schengeni határokat. És tudják, hányszor merült fel a kérdés, hogy kedves felnőtt, kié is ez az önnel utazó gyerek? Igen, igen: zéró esetben.

Az ember persze nem kívánja, hogy vegzálják a hatóságok. Végül is pozitív visszajelzésnek tekinti, hogy ránézésre normálisnak tűnik, nem kelt gyanakvást. De azért minden határátlépés után eljött az az öt perc, amikor végigment a paraműsor a fejemben: én akárki lehetnék, ez a darab papír akárkié lehetne, ez a gyerek bárki lehetne, ez itt lehetne akár egy egyirányú út is...

Bizarr adalék kutyás (és szülőként szintén két különböző vezetéknéven futó) barátaim meglátása: házi kedvencükkel utazni annyi adminisztrációval, alapos ellenőrzéssel jár, a gyerekeik meg általában csak úgy átcsusszannak a határon. Mondom, hülye tud lenni a szorongó szülő: egy-egy pillanatra még azt a fülbe ültetett (kutya)csipet is képes elirigyelni...

Támogassa az ujszo.com -ot

Úgy vagyunk az újságírással, mint a hivatásos zenészek: fellépünk naponta a „kőszínházban", elegáns ruhában a hűséges, bérletes közönségünk előtt, vagyis eljuttatjuk a postaládákba, árushelyekre nyomtatott napilapként a fizetős Új Szót. És mondhatjuk azt, hogy kiállunk a mélyen tisztelt publikum elé a korzón is, kicsit könnyedebben szórakoztatjuk, elgondolkodtatjuk a közönséget, érzelmeket kiváltva az erre járó tömegből. Ez az előadás pontosan olyan szenvedélyes, mint a kőszínházi fellépés, ugyanúgy sok munkával jár, mégis ingyenes. Ha tetszett, hálásan fogadjuk adományát, amit a jelképes hegedűtokba helyezhet. Eddigi felajánlásait is szívből köszönjük az új hangszerekhez, a zenekar bővítéséhez, a repertoár kiszélesítéséhez: az ujszo.com naprakész működtetéséhez.

Ha támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra. Köszönjük.

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
omikron

Más országok példájából tanulhatunk az újabb hullámról

nővér

Káosz a nővérek jutalma körül

pixabay

Az orvosok közzétették az omikron 14 leggyakoribb tünetét

Kidőlt fa

Kidőlt fákhoz riasztották a tűzoltókat a Dunaszerdahelyi járásban

Djokovicon viccelődnek a szlovák rendőrök

Érsekújvár, városi uszoda

Megnyitják az újvári uszodát

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.