<p>Scheiner Péter azok közé tartozik, akik csak felnőttként, idegenben találták meg az identitásukat, mert sokat szenvedett szüleik óvták őket tőle. Szülővárosát, Komáromot 1989-ben több mint húsz év múltán látta viszont, és megdöbbenéssel tapasztalta, hogy azóta szinte semmi sem változott.</p>
Közülünk való: Scheiner Péter
„Édesanyám szegedi, édesapám komáromi volt. Otthon csak magyarul beszéltünk, de a zsidók asszimilációs kényszere folytán szlovák iskolába írattak, és soha nem beszéltek nekem arról, mit éltek át. Apám Mauthausenben szabadult 35 kilósan, tífuszosan. Édesanyám Zuglóban vészelte át a háborút, de mindkettejükben megmaradt, hogy meg kell húzódni, be kell olvadni, mert csak így lehet megmaradni. Apám számára Isten Mauthausenben meghalt annak ellenére, hogy nagyon vallásos családból származott. Szüleinek kóser élelmiszerboltjuk volt Komáromban.” Milyen volt zsidónak lenni a szocializmusban? Hogy élte át 1968-at? Neki lehet-e tíz schillinggel vágni Bécsnek? Hogyan viselte, mikor édesapja körbevezette a koncentrációs táborban, ahol raboskodott? Milyen ma zsidónak lenni Európában? Mi a véleménye az itthoni helyzetről? Ezekre a kérdésekre is mind választ kapnak, ha az aktuális Vasárnapban elolvassák Vrabec Mária riportját.
Figyelem! Felnőtt tartalom!
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Korábbi cikkek a témában
2017. 04.24.
Vendégségben a VASÁRNAP A csatai Romano Kherben
2016. 12.27.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.