Konyhatitkok sok zenével

A Török családban mindenki szívesen főz, a két nagyfiút, Leventét és Szabolcsot is beleértveKiss Gábor felvételeiAzt hinné az ember, hogy ilyen életvitel mellett nemigen marad idő az otthoni főzőcskézésre. A Török családban azonban mindenki szívesen odaáll a tűzhely mellé, a két nagyfiút, Leventét és Szabolcsot is beleértve.

– Nem rajongunk az éttermekért, habár a nagyobb turnékon időnként valóban nincs más megoldás – mondja Török Elemér. – A mi szempontunkból ilyenkor másodlagos kérdés, hogy hol és mit eszünk. A legfontosabb a művészek kulináris igényeinek a kielégítése. Mert az, hogy egy koncertnek vagy színházi előadásnak milyen lesz a minősége, nagyban függ attól, hogy milyen hangulatot tudunk két fellépés között teremteni, milyen étteremben milyen ételkülönlegességgel lepjük meg az előadókat. Vannak zenekarok, melyeknél a produkcióhoz hozzátartozik a saját konyha és a saját szakácsok. Ilyenkor általában bennünket is meghívnak, mivel mi is a stáb része vagyunk. Ezek a közös étkezések általában nagyon jó hangulatban telnek, ilyenkor szövődnek az igazi kapcsolatok, barátságok. De az is gyakori, hogy a művészek pontosan írásban rögzítik a technikai feltételeket. S ezek között az is szerepel, hogy az öltözőbe milyen márkájú és milyen típusú italokat készítsünk be, hogy milyen hidegtálak vagy meleg ételek legyenek. A show-biznisz tízparancsolatának egyike, hogy a kívánságokat teljesíteni kell.

Megesett már, hogy valamilyen étel- vagy italkülönlegességet nem sikerült beszerezni?

Igen – válaszol mosolyogva apja helyett az idősebbik fiú, Levente. – A Scooter együttes Sumbacót rendelt, amiről csak annyit tudtunk, hogy olasz eredetű ital. Körbefutottam érte még Bécset is, aztán végül egy pozsonyi italgyűjtőtől sikerült szerezni. Suzanne Vega pedig egy olyan mogyoróvajat kért, amit egyáltalán nem találtunk. Igaz, nem neki, hanem a kislányának kellett, mert azt szokta meg New Yorkban. Végül kompromisszumos megoldás született: az itteni kínálatból választottak egy hasonlót.

A fiúk is

Ahogy Levente, Szabolcs is szinte belenőtt a koncertszervezésbe. Még mindketten tanulnak – Levente a komáromi Selye János Egyetem kihelyezett közgadász szakán volt másodéves, Szabolcs pedig a dunaszerdahelyi gimnázium hatodik osztályát fejezte be az idén –, de ha csak tehetik, besegítenek a szüleiknek. Levente például ügyesen tolmácsol angolból. De nem csak a turnék ideje alatt, odahaza is bármit elvégeznek. Két éve, amikor egy szerencsétlen balesetet követően egyedül Szabolcs maradt talpon, hónapokig ő látta el a többi, még mankókkal is nehezen közlekedő családtagot.

– A baleset 2002. június 19-én történt – idézi fel Adrienne már némileg megkönnyebbülve az eseményeket. – Az országos Edda-turné tizedik, utolsó helyszínére, Ipolyságra igyekeztünk. Tökéletesen kipihentnek éreztem magam, s ragaszkodtam hozzá, hogy én vezessem a Cadillacet. Elemér és a frissen érettségizett Levente ült még a kocsiban, amikor a Rozsnyóról Tornalja felé vezető úton bekövetkezett a már oly sokat hallott mikroalvás. Semminek nem mentünk neki, de állítólag megrántottam a kormányt, amitől az autó a levegőbe repült. És milyen a sors – én szervező vagyok, de ilyen szervezést még filmen sem láttam –, a balesetnek négy szemtanúja volt: szemben velünk egy mentőautóban három baleseti sebész utazott Pozsonyból Kassára, mögöttünk pedig egy másik mentőautóban egy gyermekklinika főorvosa. Levente súlyos koponyatörést szenvedett combnyaktöréssel megtoldva, Elemérnek a medencecsontja csúszott szét, nekem négy nyakcsigolyám tört el. A fiunkat azonnal a kassai kórházba szállították, ott ünnepelte a tizennyolcadik születésnapját. Mi a férjemmel hónapokig a rozsnyói, majd a dunaszerdahelyi kórházban feküdtünk. Már annak is örültünk, hogy egyáltalán újra tudunk enni... Szabolcs hála Istennek nem utazott velünk, így amikor végre hazakerültünk, a lábadozás majd’ egy éve alatt rá hárult az öszszes házimunka.

– Egy életre kimosogattam magam – jegyzi meg huncut mosollyal Szabolcs. – A főzésbe szerencsére besegítettek a nagymamák. Úgy, mint amikor még kisebbek voltunk, és anyuék több napra elutaztak. Emlékszem, apu édesanyját csak vonatos nagyinak hívtuk, mert ő rendszerint Pozsonyból érkezett vonattal, anyu édesanyja pedig buszszal, Gútorról. Ma már inkább mi látogatjuk meg őket, szeretetből persze, de azért a gyomrunk is oda húz... A szülői koszttól igazából soha nem tudtam elszakadni. De ha éhes vagyok, csak kinyitom a hűtőszekrényt, és jöhet a kolbász, a szalonna vöröshagymával, fokhagymával, mustárral és kenyérrel... A reggeli sonkás rántottát viszont én szoktam elkészíteni, s földobom egy kis lila hagymával vagy paradicsomszeletekkel, sajtkockákkal.

Az anyuci főztje

– Én a középiskolában tanultam meg kicsit önállóan gondoskodni magamról – kapcsolódik be a témába Levente. – Sárospatakon végeztem, ami meglehetősen messze van. Ha kell, gyorsan elkészíthető ételeket most is vállalok. Az öcsémmel ellentétben én inkább ínyenc vagyok, de anyuci ételei közül nehezen lehet választani, mert abszolút ízesen és finoman készít el mindent. Nemrég éppen az egyik ĺzvilágban megjelent recept alapján sütött portugál csirkét, hát az valami fenséges volt! Minden, ami időigényesebb, az anyura hárul, apu a rövid idő alatt elkészíthető ételek specialistája. Első osztályú például a spagettije, de a juhtúrós sztrapacskája is lekörözhetetlen. Habár ez utóbbi elkészítése már hosszadalmasabb.

– A juhtúrós sztrapacskát és még sok minden mást is a Páskaházán élő nagymamámtól tanultam, aki ma, kilencvenévesen is ott tüsténkedik a konyhában – szólal meg Elemér. ĺgy a fiaim is megismerhették az utánozhatatlan gömöri ízeket. Pozsonyban születtem, de utána pár évig Gömörben élt a családunk. Anyai nagymamám kamrájában ott lógtak a régi világból megmaradt vászontarisznyák, azokban tárolta az erdei és mezei fűszernövényeket, melyek olyan különlegesen zamatossá tették a főztjét.

Igazi parasztgyomor

Később a bodrogközi konyha hatása alá kerültem, mivel az édesapám három évig Leleszen tanított egy mezőgazdasági szakközépiskolában (idősb Török Elemér költő, újságíró – a szerk. megj.). Akkor még hárman voltunk testvérek, három fiú, és izgalmas élmény volt, hogy egy kolostorban laktunk, hatalmas boltíves szobákban, ami annak idején a premontrei szerzetesek tulajdona volt. A Bodrogközben sok azonos ételt másképp neveznek, mint Gömörben, ilyen volt a paszulyleves, amit a nagymamám zöldbablevesnek hívott. A gyermekkorom legnagyobb részét még távolabb – ahogy a bodrogköziek mondják, a vízen túl töltöttem. A szüleim tizenöt évig egy kisiskolában tanítottak a Laborc, a Latorca és az Ondava ölelésében fekvő református kisközségben, Abarán, utána költöztünk vissza Pozsonyba. Én világéletemben mindenevő voltam, azt szoktam mondani, hogy igazi parasztgyomrom van, ebben hasonlít rám Szabolcs fiam. ĺgy, a negyvenen túl sem vetem meg a finom húsokat, a sonkákat, de most már mindent csak módjával fogyasztok. Igyekszem odafigyelni az étrendemre. Ha az ember megtalálja a középarányt, és megfelelő mennyiségű mozgással vagy más energiaégető tevékenységgel párosítja, akkor sokkal jobb lesz a közérzete. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen végeztem, ahol a búzanemesítés mellett tantárgy volt a nemes borfajták ismerete is. Speciális borkóstolókra jártunk, így van áttekintésem arról, hol lelhetők fel az igazi jó borok. A vörösbort Villány vagy Szekszárd környékéről szeretem, a fehérborok közül nagyon jók a Balaton-felvidéki, és a Hegyaljai, tehát a Tokaj-környéki borfajták.

Ami a konyhai teendőket illeti ...

– Mivel csupa fiú volt a családban, jó anyám mindenre megtanított – folytatja Elemér. – Hétvégeken és ünnepekkor Adrienne főz, de ha épp nincs idehaza, mert tárgyal vagy a tévéstúdióban ad előzetest valamelyik rendezvényünkről, természetesen megfogom a fakanalat. És a mosogatást is vállaltam.

– Az az igazság, hogy a mi munkatempónk mellett a nagy ebédek és a nagy beszélgetések általában a szabad hétvégékre maradnak – veszi át a szót Adrienne. Én tősgyökeres csallóközi vagyok, az édesapám Előpatonyból származik, s ott is laktunk hatvannyolcig, a szovjet hadsereg bevonulásáig. Egészen pici voltam, de jól emlékszem, hogyan vonultak el a házunk előtt a tankok... Apámék tizenhárman voltak testvérek, s mint a legfiatalabbat, őt taníttatták. Végül is pedagógus lett. Az anyukám szintén tanított. Ők Gútoron éltek, oda költöztünk mi is. Öten voltunk testvérek, egy húgom és három öcsém van. Az édesanyám remek szakácsnő, bármiből képes finom ételt kreálni. Nagyon szerettem például a – csallóköziesen mondva – darás csikmákot, azaz a darás tésztát savanyúsággal. Apukám – ő sajnos már nem él – ugyan ritkán főzött, de ha mégis, akkor fantasztikus ízeket varázsolt. Olyan nagyszerű lecsót, amilyet készített, még sehol máshol nem ettem, és én magam sem tudom eltalálni ugyanazt az ízt. Annak idején a húgom, Ildikó hamar odatalált a tűzhelyhez, én viszont bármi mást csináltam, csak főzni ne kelljen. Takarítani szerettem, a főzés ízére csak jóval később jöttem rá, az egyetem befejezése után. Elemérrel Pozsonyban, az egyetemi évek alatt ismerkedtem meg. Én bölcsészhallgató voltam, Hornyák Pistáékkal műsorokat szerveztünk a JAIK-ban. Egy alkalommal a gödöllői egyetemisták színjátszócsoportját láttuk vendégül, és Elemér háttérzenészként abban hegedült... Főzni akkor kezdtem, amikor az egyetem befejezése után összeházasodtunk, saját konyhám lett, és megszülettek a gyerekeink. Az első időkben még a húslevest is recept alapján csináltam.

A receptgyűjtögetés mint hobbi

a mai napig megmaradt, s ha valamelyik új étel kiállja a család kóstolópróbáját, akkor bekerül az állandó menübe. Nagyon szeretek sűrű, sok zöldséggel dúsított leveseket főzni, és szeretek játszani az ízekkel, a fűszerekkel. Visszaköszönnek az ősök ízei is, Elemér családjának hagyományos, tárkonnyal, bazsalikommal fűszerezett ételeiből és a csallóközi konyhából egyaránt igyekszem átmenekíteni a finomságokat. De vöröshagymát és fokhagymát szinte mindegyik ételbe teszek. Szerencsés vagyok, mert a családom minden újdonságért hálás, még akkor is, ha reggel elmaradhatatlan a kakaó, és az örökös kedvenc, a rántott csirke vagy a natúr pulykamell hasábburgonyával. Mindenesetre igyekszem a nehéz sülteket egészségesebb köretekkel kiegyensúlyozni. Szívesen vásárolok különféle zöldségeket, de mindig ott motoszkál bennem, hogy nem tudhatom, melyik mennyire agyonpermetezett. Egyelőre egy szűk, háromszobás lakásban lakunk, de már elkészült Eperjesen a Kis-Duna-parti nádfedeles házunk, és talán a nyáron végre kiköltözhetünk. Nagy kertem ott sem lesz, de legalább a család számára termeszthetek majd bionövényeket.

Sült ponty Török Adrienne szerint

Veszek két-három kiló pontyot (általában fagyasztva, tisztítva). A szeleteket bedörzsölöm paprikás-sós liszttel, és a tepsiben több rétegben egymásra rakom. A burgonyát vastagabb szeletekre vágom, és a hal köré adagolom. Az egészet megszórom köménymaggal, s a halat is, a burgonyát is vékony csíkokra vágott szalonnával borítom. Bőségesen teszek rá fokhagymát (legalább két fejet) és három nagyobb fej karikákra vágott vöröshagymát. A tepsit forróra hevített sütőbe rakom, majd kis idő múlva közepes hőmérsékletűre állítom. Körülbelül ötven perc alatt sül készre. (A receptet az apósomtól lestem el, az egész család kedvence.)