Kísérletek a takarmánykiegészítők kiváltására

A keveréktakarmányok (tápok) gazdasági abrakfélékből (kukoricából, búzából, árpából) és koncentrátumból állnak a koncentrátum fehérjehordozókból és premixekből. Az állatok keverékekben jobban kihasználják a takarmányt, mintha az egyes összetevőket külön-külön ennék meg. Keverékekben az egyes tápanyagok és hatóanyagok aránya is jobb, ami az egyik takarmány-összetevőből hiányzik, a másik pótolja. A jó takarmány ismérve, hogy az állat minden fontosabb táplálóanyag-igényét kielégíti, mindig azonos összetételű. Figyelembe kell venni azonban, hogy a táplálóanyagokat és az ásványi anyagokat az állat különböző életkorban, testtömegben, hasznosítási irány szerint más-más mennyiségben és arányban igényli Ezért pontosan meg kell határozni, hogy milyen életkorban milyen takarmányt etetünk, milyen adagban, milyen módon (szárazon, nedvesen, étvágy szerint vagy adagolva) és milyen formában (dercésen vagy granuláltan). További problémát jelenthet, hogy az új fajták, hibridek növekedésre történő genetikai szelekciója megváltoztatja a takarmányhasznosító képességet is. A takarmány beltartalmi hiányosságai nemcsak abból adódhatnak, hogy valamelyik összetevőt a tápból kihagyják, nem megfelelő mennyiségben vagy egymással nem megfelelő arányban keverve adják, hanem abból is ha bomlás, penészedés miatt ezek a táplálóanyagok tönkremennek. A takarmány könnyen romló anyagokból áll, melyek penészedhetnek, avasodhatnak. Az avasodással az értékes hatóanyagok, elsősorban a vitaminok mennek tönkre. A takarmány ezen túlmenően valamennyi kórokozót is tartalmazhat, melyek a saját életfolyamataikhoz a takarmány táplálóanyagait használják fel vagy azokból káros anyagcsere termékeket képeznek. A felsoroltakból következik, hogy a haszonállatok iparszerű tartási és takarmányozási körülmények közé kerülve kizárólag gyári takarmány fogyasztására kényszerültek. Ekkor elvesztették azt, amit nem tudnak visszaszerezni, ez pedig az emésztőrendszer természetes állapota. (természetes táplálék és bélflóra) és annak egyensúlya, amely az egészséges fejlődés és az ellenállóképesség legfőbb alapja. A megfelelő beltartalmú takarmány sem tartalmazza a kívánatos bélflóra baktériumait, sőt arra sem alkalmas, hogy azon tartósan fennmaradjanak domináns tényezőként. Mivel a rendelkezésre álló teret – mint mindenütt a természetben – valamilyen mikroflóra mindig kitölti, a létrejövő flóra rendkívül esetleges a körülményektől függően. Ez rendszerint tünetmentes állapotban sem a kedvező összetétel (ami negatív hatással van az ellenállóképességre és erőnlétre), ugyanakkor igen labilis és bármikor felborulhat megbetegedést okozva. Ezt az állat által még elviselt, de kedvezőtlen bélflórát volt hivatott féken tartani a nutritív antibiotikumok adagolása. Ennek eredményeként mérhető is volt a hozamok javulása. Ez a megoldás hosszú távon azonban zsákutcába vezetett, napjainkra egyre több antibiotikumot betiltottak a rezisztencia kialakulása, ill. humán egészségügyi okok miatt.

A hozamfokozó antibiotikumok felhasználásának korlátozásával minden állatfaj vonatkozásában felgyorsultak azok a kutatások, amelyek e takarmánykiegészítők kiváltására irányulnak. Ez a biztonságos, magas színvonalú termelés miatt szükségszerűnek látszik. A hozamfokozó antibiotikumok fő hatásukat az emésztőtraktusban élő mikroorganizmusok mennyiségének, ill. a bélflóra összetételének megváltoztatása révén fejtik ki. Alternatívaként ezért valamennyi olyan takarmánykiegészítő számításba vehető, melynek használata során nem keletkeznek szermaradványok, a szervezet természetes anyagai, ill. olyan élő szervezetek amelyek természetes körülmények között is megtalálhatók az állati szervezetben. Elvárás ezen készítményekkel szemben, hogy javítsák a szervezet általános egészségi állapotát, a tápanyagok hasznosulását és ezáltal az állatok teljesítményét. Ezen feltételeknek napjainkban az élőcsírás probiotikumok kiválóan megfelelnek. Ma már nincs más kézenfekvő választás, mint a pozitív előjelű ráhatás, vagyis a bélflóra támogatása és pótlása életképes, természetes baktériumkultúrákkal. (w-agro)