Ki hord a sírra konyakot?

Most egy 92 éves történész azt állítja, hogy a figurát ő és a temető idegenvezetői találták ki, hogy reklámot csináljanak a sírhelynek és a hányatott sorsú amerikai költőnek.

Az aggastyán Sam Porpora, aki a helyi Westminster presbiteriánus templom történetírója volt, úgy érezte: a körülötte épült temetőt, amely az 1960-as évek végén már leginkább iszákosok találkahelye volt, rendbe kell hozni, és fel kell hívni rá a világ figyelmét. Ezért találta ki, hogy egy titokzatos, fekete köpenyes alak, aki Poe-ra is emlékeztet, minden évben a költő születésnapján hozza a három rózsát – egyet Poe-nak, egyet feleségének, egyet anyósának – és az italt. Az idős urat saját történetében az sem zavarta, hogy a hagyomány 1949 óta élt a baltimore-i temetőben: Porpora szerint a kísértet 1949-es megjelenésének híre csalás volt: ezzel próbáltak pénzt szerezni a restaurációs munkákhoz. Ennek némileg ellentmond, hogy a helyi sajtóban már 1950-ben is volt szó a rejtélyes látogatóról.

Jeff Jerome, a baltimore-i Poe-ház kurátora ugyancsak megdöbbenve értesült Porpora vallomásáról, mert úgy érezte: mentora elárulta őt. Pedig Jerome 1977 óta minden évben virrasztásra hívott néhány embert a temetőbe, hogy meglessék a titokzatos idegent. Ettől kezdve a média is rendszeresen beszámolt a „Poe-szerű alak“ érkezéseiről és távozásairól. 1990-ben a Life magazin fényképet is közölt róla. 1993-ban a látogató egy levelet hagyott a síron „a fáklyát tovább kell vinni” szöveggel, majd 1998-ban egy újabb levélben az állt, hogy a hagyomány megteremtője meghalt. Idén már legalább 60-an figyelték jöttét, de ezúttal sem jutott senkinek az eszébe, hogy megszólítsa vagy esetleg belenézzen az arcába. Valószínűleg féltek Poe szellemétől, és ezért az ő szellemében (nem) cselekedtek.

Porporának nemigen hisznek: nemcsak az Edgar Allan Poe-társaság tagjai kételkednek szavaiban, hanem saját lánya is, ő viszont a Baltimore Sun című lapnak úgy nyilatkozott: soha nem hallott apja ilyen jellegű akcióiról, de azok mindenesetre „összeférnek az ő pajkos természetével”.

Akárki is a látogató, Poe hívei örülhetnek: legalább évente egyszer az egész világban beszélnek A holló költőjéről, a modern krimi és lélektani horror atyjáról.