Kacagnak a klubban

Trier. Azért találkoznak, hogy kacagjanak. Bajor módra kacagnak, és közben a combjukat verik a tenyerükkel. Spanyol módra kacagnak, miközben flamengót táncolnak. Markukba nevetnek, hol egész halkan, hol pedig rendszeres időközökben kacagásban törnek ki. A trieri kacagásklub tagjai immár hat esztendeje hetente egyszer összejönnek azzal a céllal, hogy kacagás közben kikapcsolódjanak. A mintegy húsz férfi és nő – rendőröktől nyugdíjasokon át banktisztviselőkig – abban mindenképpen egyetért, hogy a jógázva kacagás megváltoztatta életüket.

„Kacagás közben semmire nem gondolok. Oly mértékben kikapcsolódom, mint soha máskor” – mondja Jutta Brez, a jógázva kacagás tanárnője, aki az indiai Gaun Sankar Guptával együtt hat évvel ezelőtt alakította meg a csoportot. A hivatására nézve szemész-optikus asszony időközben elvégzett egy nevetési tanfolyamot és kiképzést nyert a nevetés tudományában. „Tanulmányútra küldjük az elménket, és kacagunk” – mondja 45 a éves Jutta az óra kezdetekor, és először is fellazítja kezeivel a nevetőizmait. Guptától megtudni, hogy az óra szabályos csatakiáltással kezdődik, amire a 30 és 82 év közötti résztvevők mély lélegzetet véve körbefutnak a teremben. Ezt követően megragadják egymás kezeit és - a csatakiáltás hangjaira – ingaszerűen hol egymáshoz szaladnak, hol pedig elszaladnak egymástól. „Csak az ok nélküli kacagás eredményez kikapcsolódást” – magyarázza a 64 éves Gupta, aki 1963 óta él Németországban és valósággal „atyja” a klubnak. Szülőhazájában, Indiában már háromezer éves hagyománya van a kacagó jógának. Meggyőződése, hogy alkalmas az élet „tisztára mosására” és a mindennapi stressztől való szabadulásra. A 63 éves Elisabeth két és fél éve tagja a klubnak és esküszik a kacagás jó hatására. Férje elhunytakor lépett be a klubba, mert attól tartott, hogy depressziós lesz. Walter Stephany rendőrtisztviselő ma már elképzelni sem tudja a napot kacagó jógázás nélkül. Négy éve hűséges tagja a klubnak és annyira hozzászokott a nevetéshez, hogy reggelente felkelés előtt fél percig kacag, és nagyon sajnálatosnak találja, hogy csak kevés férfi teszi ugyanezt. „A férfiak egyszerűen nevetségesnek tartják a kacagást” – panaszkodott az 58 éves Walter, aki stressz- és konfliktusoldó szemináriumokat vezet a rendőrségen.

Gupta fontosnak tartja, hogy az emberek megtanuljanak nevetni. Míg ugyanis a gyerekek napjában akár 300–400-szor is kacagnak, addig a felnőttek csak tizenötször. Meggyőződése, hogy a túl kevés nevetés betegséghez vezethet. Ezért egyre több német kórházban alkalmazzák a nevetésterápiát.