Jöttünk, láttunk, fáztunk

A szél reszel, az ember folyamatosan azt érzi, minden ellene dolgozik. Spanyolországi ismerősöm +20-ból jött, negyvenhét fok különbség - Celsiussokk, ahogy ő nevezi.

Aki Vaasaba vagy Vasaba érkezik, úgy gondolhatja, egy iparvárosba jött. Aztán feltűnik, hogy a sok kémény közül csak egy füstöl. A finnek (vagy a svédek, nehéz erről írni egy ilyen közegben főleg, ha megtudjuk, hogy Finnországban a közhiedelemmel ellentétben nem élnek svédek, csak svédül beszélő finnek, mert ők ezt állítják magukról) kicsit vigyáznak a múltjukra még akkor is, ha nem kellemes. A gyárak állnak, hát nem rombolják le őket, hanem átépítik például egyetemekké és más egyetemi intézményekké. A kémények díszek maradnak, az iparváros valójában egyetemi város. Egy vaasai, vagy vasai egyetemnek kábé annyi pénze van, mint az összes szlovákiainak együttvéve. De mivel ők is emberek, mármint a finnek, ők is folyton panaszkodnak, hogy kevés a pénz az oktatásra. Jut eszembe: míg nálunk az iskolák előtt általában biciklik parkolnak, addig a finn sulik előtt futósílécek.

A finnek rendkívül precízek, ha azt mondják, találkozunk nyolc óra ötkor, akkor ők nyolc négykor már ott szobroznak a helyszínen. Valószínűleg azért ilyen pontosak, mert megfagynának, míg a pontatlanokra várnak. Precízségükből adódnak az olyan termékek, mint a Nokia. Mindegyik finnek kommunikátora van, és a zsebében hordja a világot.

És mindegyik finn újságot olvas, naponta többet is. Hiába az internet, ők a kezükben akarják érezni – a japánok és a norvégok után ők a harmadikok a világon. Minden kis régiónak van napilapja, ha kétnyelvű a régió, két napilapja van.

Vaasa, vagy Vasa hatvanezres városka, úgyhogy „csak“ két színháza van: egy finn és egy svéd. A két társulat erősen idegenkedett egymástól, mert ott sem minden fenékig tejfel, de tavalytól együttműködnek. Én egy olyan darabot láttam a svéd nyelvű színházban, amelyben svédül, svájci németül, olaszul beszéltek, miközben az összekötő nyelv a primitív angol volt, az, amit mindenki megért. Az egy dolog, hogy hullára röhögtük magunkat úgy, hogy az egészből csak az angolt értettük, hanem ez az előadás is beállt a finnországi trendbe: soknyelvűség! Az előadás után megismerkedtünk a színészekkel, s hoszszú, háromnapos barátságot kötöttünk. Idegenvezettek bennünket a vaasai, vagy vasai kocsmákban.

A finnek a kocsmaajtóban veszítik el a precizitásukat. Nyakló nélkül isznak. Az alkohol egy közép-európai számára méregdrága, de a finnek jól állnak – a negyedik sörig, mert onnantól fogva dülöngélnek. A finn–alkohol sakkpartiban általában az alkohol adja a mattot. Hideg is van, sötét is van, oldják a feszültséget. Vaasa, vagy Vasa főterén a győzelmi emlékmű áll. Teljesen tipikus a finnekre, hogy ők a földön fekvő hősben a részeget látják, míg az integetőben azt, aki a taxit hívja.

Mindegyik, Finnországba látogató külföldi szaunát akar látni. Sajnos, Vaasaban, vagy Vasaban nincs nyilvános szauna. Néhány éve bezárták. Mindenkinek a hálószobájában van a szaunája, ahova nem szokás idegeneket beengedni. Van viszont helyi Pingvin Klub. Ők azok, akiket idehaza jegesmedvéknek hívunk. Beülnek a majd száz fokba öt percre, utána kisétálnak a jég borította tengerhez, s belemásznak a lékbe. És még élvezik is. Szóba elegyedtünk az egyik pingvinnel, aki egy szál alsógatyában állt velünk szemben, míg mi hatrétegnyi meleg ruhában cidriztünk. Tagadta, hogy mazochista lenne, de nem tudott meggyőzni. Öt perc után megsajnáltam, mert libabőrök jelentek meg a bőrén, mondtam, menjen, mert megfagy. Mondta, most már ő is fázik, és belesétált a jeges tengerbe.

Ha egy finn mondja, hogy hideg lesz, akkor jobb, ha felkészülünk. Ha egy finn azt mondja, kivisz bennünket a jégmezőre, jobb, ha berezelünk. Jó melegen felöltözni, egy számmal nagyobb télicipőt felvenni, s kitömni három réteg jégzoknival, így hangzik a tanács. De a finn kedves, és gondoskodik még a lökött közép-európairól is. Ráhúz még egy szkafandert, ad speciális kesztyűt, arcvédő maszkot és bukósisakot. Ez utóbbit azért, mert motoros szkúterrel száguldunk ki a jégmezőre, vagyis a tengerre. Amerre a szem ellát, olyan Delta főcímes a táj. Itt–ott egy–két személyautóval találkozik az ember. Meg halásszal, aki a jég alatt hálóval fogja a halat. A kirándulás eredménye: egyórás forró fürdő, hogy kiolvadjanak a csontjaink.

És most itt rögtön szögezzük le: a finnek nem hidegek. Az ország hideg. Legalábbis télen, meg tavaszszal. De mindent meg lehet szokni. Már ha meg akarja szokni az ember.

REZÜMÉ

Néhány fáma Finnországról:

Igaz-e, hogy Finnországban sok svéd él?

Nem igaz, csak svédül beszélő finnek vannak és 24 ezer svédül beszélő alandi, vagyis szigetlakó.

Igaz-e, hogy a finn és a magyar nyelv nagyon közel áll egymáshoz?

Ha az óvónő és a lastentarhanopettajatar közel áll egymáshoz, akkor igen.

Igaz-e, hogy a finnek sokat isznak?

Nem igaz, a finnek vedelnek. Ötvenéves tip-top nők is dülöngélnek már este nyolc körül a kocsmában.

Igaz-e, hogy a finnek imádják a Veľkopopovický Kozelt?

Igaz. Csak nem tudják kiejteni a nevét, ezért egyszerűen csak Velkónak hívják.

Igaz-e, hogy a finnek a műszaki fejlődés terén alaposan lehagytak bennünket?

Igaz, nagyon igaz. Olyan szállodáik is vannak, ahol nincs személyzet, minden automatizált, interneten keresztül működik.

Igaz-e, hogy Finnországban mindenki szaunázik?

Igaz, ámbátor az idegennek nehéz dolga van, mert nyilvános szaunák nemigen vannak. Mindenki a hálószobájában tartja.

Igaz-e, hogy Finnország a Heavy Metal hazája?

Igaz. Minden második fiatal kemény zenét hallgat.

Igaz-e, hogy a Mikulás Finnországban lakik?

Ezt már a gyerekek is tudják.