Johannes Kepler, a vaksi csillagász

Madách Imre nagyszerű tragédiájának prágai színéből tudjuk, hogy a jobb sorsra érdemes Kepler-Ádám felesége szeszélyeinek kielégítése érdekében horoszkópok készítésére kényszerült. Hogy a csillagok nem hazudnak, arra a legjobb példa, hogy az 1566. október 28-i holdfogyatkozásból kiszámította a Zrínyi Miklós Szigeti veszedelmében megénekelt rettegett II. Szolimán halálát. Az ügy pikantériája, hogy a horoszkóp készítése idején Allah földi helytartója már a Hetedik Mennyország lakója volt.

Johannes Kepler eredetileg lelkész szeretett volna lenni. A fizikatörténet nagy szerencséjére viszont misztikus gondolkodása miatt megbukott a teológiai vizsgákon, és kirúgták az egyetemről. Miután valamiből élnie kellett, asztrológiával kezdett foglalkozni. Ebben az időben még nem különült el a csillagok állásából emberi életeket meghatározó misztikus tevékenység az igazi csillagászattól. Erre a legjobb példa az első műve, a Mysterium Cosmographicum, amelyben e két terület keveredik egymással. Bár Tycho de Brahe nem sokra becsülte az asztrológiát, viszont rövid orra ellenére a szó valóságos és átvitt értelmében nagyon éles szeme volt. Kepler könyvének elolvasásakor azonnal felismerte a bukott papnövendék tehetségét – közvetlen munkatársául fogadta. Keplernek erre nagyon is szüksége volt, hiszen távcső híján csak szabad szemmel lehetett megfigyeléseket végezni. Kepler viszont rövidlátó volt. Olyannyira, hogy a rossz nyelvek szerint a csillagos égből semmit nem látott. Ha nem Brahe a tanítómestere, szinte biztos, hogy soha sem fedezi fel a bolygók mozgásának törvényeit.

A két tudós kapcsolata kezdetben nem volt felhőtlen. Meglepő módon ennek nem tudományos nézetkülönbség, hanem a társadalmi helyzetük volt az oka. A rátarti nemes meglehetősen lekezelő módon bánt az egyszerű családból származó Keplerrel, akinek apja zsoldos katona volt, anyját pedig boszorkányságért fogták perbe. A huzamos, jól végzett munka meglágyította a büszke nemes szívét: egy idő után megtette őt segédjének, majd első asszisztensének. ĺgy természetes, hogy halálos ágyánál az ifjú Keplert nevezte meg műve folytatójaként.

A végakarat egyben azt is jelentette, hogy ráhagyta több ezer oldalnyi tudományos jegyzetét és a kor legpontosabb bolygómozgási pályaadatait. Szüksége is volt erre Keplernek: rossz szeme miatt képtelen lett volna komoly megfigyeléseket végezni.

Brahe lányai viszont megmakacsolták magukat. Abban a hitben, hogy apjuk alkímiával is foglalkozhatott, és esetleg megfejthette az aranycsinálás módját, nem voltak hajlandók kiadni a jegyzeteket. Évekbe telt, mire kiderült: csak tudományos jelentősége van az adatoknak, ekkor viszont a tűzre akarták vetni a hasznavehetetlen iratokat. Végül is sikerült Keplernek megszereznie az aranynál is többet érő, több ládányi iratköteget.

Alig kezdte az adatokat tanulmányozni, kiderült, hogy nem egészen úgy folytatja Brahe életművét, ahogy azt mestere elképzelte: elvetette a Föld központi szerepét, ezt a kopernikuszi Nap-központú rendszerrel helyettesítette. Viszont Brahe táblázatai alapján hamarosan kiderült számára, hogy nem mozoghatnak a bolygók körpályán. Különösen a Mars mozgása mutatta ezt. Ráadásul egy másik rejtélyt is meg kellett oldani: miért nem egyforma hosszú bolygónkon a két félév. Elég csak a naptárat kézbe venni, hogy kiderüljön: a tavaszi napéjegyenlőségtől az ősziig terjedő időszak egy héttel hoszszabb, mint az őszi napéjegyenlőségtől a tavasziig terjedő. Arra nem volt logikus magyarázat, hogy egy kör mentén haladó bolygó miért változtatja keringési sebességét. Kepler pengeélességű esze kellett annak megállapításához, hogy bár nagyon kicsi a különbség, de nem kör, hanem ellipszis pályáról van szó. Ezzel megoldódott minden probléma. Csupán a róla elnevezett törvényszerűségeket kellett meghatároznia.

Kepler azt is felismerte, hogy a Nap erőhatás útján tartja maga körül a bolygókat. Az erő jellegéről a rá jellemző módon meglehetősen misztikus elképzelése volt: egy hatalmas mágnesnek hitte csillagunkat, amely delejező erejével hat az égitestekre. E forradalmi gondolata ugyan hibás volt, viszont előkészítette a talajt minden idők legnagyobb fizikusa, Isaac Newton munkásságához.