Jarábik Balázs: Amit Trump tesz, az nem rossz, csak nem nagyon akar sikerülni - Interjú

Donald Trump folyamatosan új vámokat vezet be, amelyeket néha visszavon, módosít. Megszüntette a USAID-t, volt egy botrányos találkozója Volodimir Zelenszkijel, összeveszett gyakorlatilag minden korábbi szövetségesével: az EU-val, Nagy-Britanniával, Kanadával és Mexikóval. Hogyan látja, van ezekben a lépésekben bizonyos rendszer, vagy ez tényleg csak vagdalkozás, ahogyan az kívülről tűnik?

Először is meg kell nézni azt a húsz pontot, amit a beiktatásakor kiadtak, mint rövid programot. Szerintem Trump lépései nagyjából követhetők, ha azt vesszük alapul. Abban szerepel a migráció, benne van Ukrajna is, igaz, nem a legfontosabbak között. Az eddigi lépései alapján én úgy látom, hogy Trump egy konzervatív ellenforradalmat próbál megvalósítani az Egyesült Államokban. 2016-ban az első megválasztásakor még nem lehetett tudni, akkor egy lényegében konvencionális elnök lett, a bürokrácia hatására is. Persze magát a stílust leszámítva. Maga a stílus továbbra meghökkentő, de ez Trump névjegye. Viszont látszik, hogy tanult az első négy évből, abból, ahogy akkor a demokraták viszonyultak hozzá, gondolok itt elsősorban a „Russia Gate”-re, illetve a folyamatos adminisztratív „szabotázsra”. Ezt a republikánosok úgy értékelték, mint a Trump elnökségének az ellehetetlenítését, a kezének a megkötését.

A „Russia Gate” során azzal vádolták Trumpot, hogy az oroszokkal együttműködve sikerült megnyernie a választást 2016-ban.

Igen, az a vád, hogy az oroszok beavatkoztak az amerikai elnökválasztásokba, illetve az, hogy Trump kampánya összejátszott az oroszokkal. Ez utóbbit nem sikerült bizonyítani több éves vizsgálódás ellenére sem. Ezt a republikánosok úgy értelmezték, hogy ez Trump elnökségének az ellehetetlenítésére irányuló kísérlet. Most már úgy tért vissza Trump az elnöki posztra, hogy egy komoly team áll mögötte, előkészített programmal. Sok dolog, amit látunk, az már tudható volt. Ha valaki elolvasta a Heritage Foundation 2025 Project-et, amiben benne van egyébként a USAID megszüntetése, és egy csomó más lépés is, mint a mostani vámok, akkor Trump lépései – a stílust leszámítva – viszonylag konzekvensnek tűnnek.

A Heritage Foundation 2025 Project viszont a demokrácia fokozatos lebontásáról szól, és a választás előtt maga Trump sem vállalta fel.

Szerintem ez maga a Trump-program, amit konzervatív ellenforradalomnak is nevezhetnénk. A republikánosok jó része, tehát MAGA, vagyis a trumpisták úgy viszonyultak a politikához, hogy a republikánus és a demokrata párt is része annak a status quo-nak, ami most már az Amerikai Egyesült Államok polgárai jó részének, talán a nagyobb részének, már nem felel meg. És hát Trump egyrészt a Republikánus Párt átvételével, most pedig a Demokrata Párt segítségével is létrehozott föderális ügynökségek megreformálásával próbálja visszahozni, naggyá tenni – Make America Great Again – az Egyesült Államokat. Tehát ezek nem ad-hoc dolgok, hanem ezek eléggé átgondolt, előkészített policy-k. Ezt egyébként a nyugati sajtó valóban csapkodásként tálalja a nagyközönségnek.

De a kapkodás azért látszik. Hétfőn például bejelenti, hogy 50 százalékos vámot vezet be kanadai termékekre, kedden pedig hónapokkal elhalasztja, majd visszavonja – ez nem túl átgondolt policy-nek látszik.

A vám-, tehát a tariff-politikája számomra is nagyon nehezen megfogható. Én úgy gondolom, az a cél, legalábbis a kimondott cél, hogy arra ösztönözze a tőkét, elsősorban az amerikait, de más tőkét is, hogy Amerikába hozza vissza a beruházásokat, a gyártást. Nem vagyok gazdasági szakértő, nem tudom megítélni, hogy ennek tényleg ez lesz-e a hatása, csak azt próbálom megmagyarázni, hogy ők mit miért tesznek. 

Milyen hatása lehet ennek az USA szövetségpolitikájára? Azt látjuk, hogy minden szövetségesével szemben össze-vissza vezet be vámokat, pontosabban hol bevezeti, hol visszavonja. Nem fog ez visszaütni abban, hogy az USA elveszíti a legközelebbi szövetségeseit? Vagy Trumpot ez nem érdekli?

Én úgy gondolom, hogy itt is a prioritásokról van szó. Tehát Trump számára a NAFTA, illetve elsősorban az amerikai kontinens az elsőszámú prioritás. Ezzel is kezdte: Grönlanddal illetve Kanadával. Valóban látható az, hogy Trump – és ez az ukrán konfliktusra is érvényes – elsősorban a szövetségeseire helyez nyomást, míg az ellenfeleivel inkább a diplomáciát használja. Láthatjuk ezt például az oroszok, de akár Kína esetében is. A Trump-adminisztráció Kínát jelöli meg a stratégiai ellenfelének, sőt néha ellenségnek nevezi. Kínával szemben is bevezettek vámokat, de csak 10%-ot és csak bizonyos szektorokra. Viszont diplomáciailag nyit. Az oroszok esetében diplomáciai rehabilitáció zajlik. Pontosan azért, hogy az USA jobban pozícionálja magát, hiszen az elmúlt nyolc évben az amerikaiak tulajdonképpen kivonultak Oroszországból, és már a „Russia Gate” óta izolálják az oroszokat. Az kérdés, hogy ez milyen hatással lesz az Egyesült Államok szövetségesi rendszerére. Látjuk azt is, hogy az amerikai soft power valóban visszahúzódóban van, ez a folyamat már beindult. Úgy néz ki, hogy a Trump-adminisztráció elfogadja azt az axiómát, hogy az Egyesült Államoknak már nem kell a „világ csendőrének” lennie. A Biden-adminisztráció ezt az „America is back” néven próbálta eladni, de egyértelmű volt, hogy már nincsenek meg ehhez a forrásaik. És az Egyesült Államok Biden idejében egyre inkább a szankciókat, vagyis a büntetést helyezte kilátásba.

Említette a soft power leépítését, ennek egy része volt a USAID, amit Elon Musk javaslatára meg is szüntettek. Ennek kisebb része irányult Európára, sokkal inkább Afrikára, a fejlődő világra összpontosított, de Európában is komoly károkat okozhat a megszűnés. Vannak olyan médiák, amelyek megszűnnek, a Szabad Európa Rádió vagy az Amerika Hangja, de több más, kisebb mediális projekt is nehéz helyzetbe kerül. Ön is a USAID-nek dolgozott. Mi áll a megszüntetés hátterében azon kívül, hogy Trump felesleges kiadásnak tartja?

A republikánusok szemszögéből ez a rendszer egyszerűen már nem működött úgy, ahogy eredetileg kellett volna működnie. Úgy vélik, hogy az USAID Demokrata Párt érdekeit szolgáló szervezetté nőtte ki magát. Másrészt pedig rendkívül bürokratikus szervezetté vált, ami önmagában is rontotta a hatékonyságát. Egyébként az USAID nem szűnt meg teljesen, de a programjainak mintegy 83%-át törölték. Jogszerűen hozzáteszem, hiszen az amerikai kormány ezektől a szerződésektől elállhat, amit a bíróság is megerősített. Ami valóban brutális volt, az a módszer, hogy befagyasztották a pénzek folyosítását is, illetve olyan módon próbálták az alkalmazottak egy jó részét rögtön eltávolítani, ami viszont már jogellenes volt. Erről most már bírósági ítélet is van, amely visszaállítja a fizetéseket stb.

De a programok jó részének a megszüntetése a mindenkori amerikai kormány szíve-joga. Tehát a 80 százalék megszűnésével valóban mintha megszűnt volna a szervezet, de nem szűnt meg jogilag. Visszakerül a külügyminisztérium hatáskörébe, és az információim szerint létrejött egy reformcsoport, amelynek feladata egy új USAID kidolgozása.

A módszer, ahogy megszűntették valóban sokkoló volt. De ez is volt a lényeg, hogy sokkolják a rendszert, ez is egy hatalomtechnikai eszköz volt. Hozzájárult ahhoz, hogy most nem volt meg az az ellenállás Trump hatalomátvételével szemben, mint amit láttunk az első ciklusban, amikor a föderális ügynökségek mindent megtettek, hogy a trumpi politikákat megnyirbálják, korlátok közé szorítsák. A USAID volt az első, mert ennek nincs nagyobb belpolitikai vonzata, de majd következik az adóhivatal és a többi, a republikánusok szempontjában túlbürokratizált föderális szervezet. Erről szól a DOGE, erről szól Elon Musk.

A USAID-nek Európában is volt szerepe, több civil szervezet projektjeit finanszírozta. Ön volt a USAID jogállami projektjének menedzsere. Társadalmilag aktív civil szervezeteket támogattak, amelyek tevékenységét fontosnak tartották a demokrácia szempontjából. Mekkora befolyása volt itt a USAID-nek? Tényleg olyan „mumus”, mint ahogyan ezt Orbán Viktor vagy akár Robert Fico is állítja? Hogyan működött a szervezet?

A USAID 2022-ben, tehát két és fél éve tért vissza Közép-Európába egy kétpárti kongresszusi költségvetési megállapodás értelmében. Tehát a kongresszus hatalmazta fel a USAID-t, és ehhez még költségvetést is rendelt. Egyrészt a civil társadalom, másrészt a független média támogatása volt a feladata. Ha jól tudom akkor összesen 20 milliárd dollárral kezdték ezt a tevékenységet, 8 országban. A második évben azonban a költségvetési előirányzás már elmaradt, vagyis a költségvetés jelentősen megcsappant. A USAID-ban is elég kemény viták folytak ezekkel a programokkal kapcsolatban, kérdés volt, hogy egyáltalán vissza kell-e térnie fejlesztési ügynökségként abba a Közép-Európába, ahonnét 20 évvel ezelőtt a USAID és a többi hasonló szervezet távozott azzal, hogy a NATO- és az EU-integrációval ez a régió „leéretségizett”. Tehát itt már nincs több feladata egy nemzetközi fejlesztési ügynökségnek. Míg az itteni kormányok a politikai dimenziót emelik ki, a USAID, tehát a kollégáim többsége viszont a fejlesztést tartotta elsőszámú célnak, és így is viszonyult a programhoz.

Orbán és Fico is próbálja úgy beállítani a USAID-et, mint egy nem átlátható programot, mintha egyfajta „fekete finanszírozást” valósított volna meg. Ebben van valami igazság?

Ez túlzás, de szerintem is lehetett volna a USAID átláthatóbb. És ez részben politikai szenzitivitás kérdése is, az ügynökségen belül is elég jól rányomta a bélyegét a munkára az, hogy hogyan kommunikált a USAID ezzel kapcsolatban. Minden országban más volt a hozzáállás ehhez, de annyi biztos, hogy azért az országok jó részében lehetett látni, hogy nem mindenkinek tetszik ez a munka. Ráadásul a Russia Gate után, ahol az amerikaiak eleve azzal vádolták Moszkvát, hogy beavatkozott a választások folyamatába. Nagyon nehéz egy egyébként politikailag megosztott, illetve polarizált régióban, mint Közép-Európa, ahol az országok EU- és NATO-tagok, elmagyarázni, hogy itt támogatni kell a médiát, illetve a civil társadalmat. Az egyértelmű, hogy a USAID-nek nem volt semmi köze semmilyen választáshoz, de az általa támogatott szervezeteknek, elsősorban a civil szervezeteknek van ráhatása a politikára, illetve a választásokra, legalábbis közvetve.

A USAID feladata részben az volt, hogy pótolja azt a finanszírozást, amit a nemzeti kormány elvett vagy megtagadott a civil társadalom és a média egy részétől?

Igen, bizonyos országokban ez volt a lényeg, például az állami források elvonása, vagy az állami források koncentrálása miatt. De megint felmerül a kérdés, hogy ez ebben a régióban miért éppen az amerikaiak feladata? És hát az illető kormányok ez ellen tiltakoztak is. Magyarország volt az egyik, de más országokból is érkeztek negatív visszhangok, Bulgáriában és máshol is a nemtetszésüket fejezték ki.

Említette Ukrajnát, az orosz-ukrán háborút, amely nincs teljesen a trumpi politika középpontjában. Ez befolyásolja az USA és a szövetségesei közti viszonyt is, például az USA viszonyát a NATO többi tagállamával. Sokan attól tartanak, hogy az USA megpróbál kilépni a szövetségből. Ez mennyire reális? Vagy ha nem lép ki, fennáll annak a veszélye, hogy úgy alakítja át, hogy már nem lesz benne az 5. cikkely, amely garantálja a tagállamok védelmét?

Valóban vannak ilyen félelmek, de ezek csak félelmek. Az amerikai kormány részéről ezt senki sem fogalmazta meg így, még véletlenül se. Ez inkább azoknak a félelme, akiknek egyáltalán nem tetszik, hogy az amerikaiak leültek az oroszokkal tárgyalni, akik úgy gondolják, hogy az ukránokat végig támogatni kell. És hát a status quo védelmezői tehát, elsősorban az Európai Bizottság fogalmazza meg ezen félelmét. Mi történik? Hát elég elolvasni Pete Hegseth amerikai védelmi miniszter első brüsszeli beszédét. Már februárban elmondta, hogy az Egyesült Államok elvárja az európai szövetségeseitől azt, hogy meg tudják magukat védeni. Illetve azt, amit az európaiak már a háború kitörése óta ígérnek, hogy Amerika nélkül is meg tudják szervezni Ukrajna ellátását.

J.D. Vance alelnöknek is volt egy beszéde Münchenben, amelyben erősen bírálta az Európai Uniót, és nem a védelmi képességek hiánya miatt.

Nem akarom Trumpot védeni, de Európa Unió mind a mai napig alig tudta az 1 millió lőszert legyártani Ukrajnának, amit még az első évben ígértek. Komolyabban kellene ezt venni, és nemcsak retorikai szinten, hanem a végrehajtás szintjén is. Azzal, hogy Trump ilyen nyersen fogalmazza meg a dolgokat, azt eredményezi, hogy lényegesen nagyobb a hatása. Az Európai Unió most, Trump miatt kezdett nagyon komoly védelmi programba. A németek megszavazták az alkotmány módosítását, az Európai Unió pedig egy hatalmas csomagot állított össze. De teszem hozzá, hogy a negyedik évében vagyunk az orosz-ukrán háborúnak. Negyedik éve mondjuk, hogy itt Európa biztonságáról van szó. Akkor ezek szerint lényegesen jobban tart az európai elit Trumptól, mint az oroszoktól?

De hová tegyük J.D. Vance müncheni beszédét, amelyben éppen a demokráciát kérte számon Európától.

Az USA új vezetésének van egy kultúrharcos, ideológiai vetülete is. Pontosan ezt tartalmazta J.D.Vance müncheni beszéde. Az alelnök a Trump adminisztráció ideológusa, egyébként Budapesthoz közel álló ideológusa, aki meghirdette a kultúrharcot Európában is. Ennek a kulturális ellenfordalomnak egyébként Orbán Viktor az első számú európai harcosa, és hát tulajdonképpen a kezdeményezője. Amikor Trump beiktatása zajlott, akkor hirdetett Orbán Viktor konzervatív ellenforradalmat Európában. A liberális elitek állnak szemben az új konzervatív elitekkel, és hát a Nyugaton belül ez egy olyan belső ideológiai és kultúrharc, ami eddig nem volt jelen ennyire markánsan. A Nyugat egyáltalán nem egységes, ezért is hangoztatják az európai vezetők az egységet. De hozzá kell tenni azt is, hogy az európai elitek mindent megtettek Trump ellehetetlenítéséért, támogatták Bident az utolsó percig. Pedig a Biden adminisztráció sem volt annyira Európa párti mint azt hirdette, hiszen ugyanazt várták el Európától, hogy vegyék már át az ukránok ellátását. Trump rákényszeríti Európát arra, amit Biden is akart. Mondok még egy szentségtörő dolgot: Biden ugyanúgy le akarta zárni az orosz-ukrán háborút már 2022 végén, ezt le is nyilatkozták, csak éppen nem sikerült, mert az ukránok és Európa ellenállását nem tudták úgy áttörni, mint ahogyan most Trump próbálja.

Térjünk még ki Ukrajnára. Volt ez az emlékezetes Trump-Zelenszkij-Vance sajtótájékoztató a Fehér Házban, ami úgy indult, hogy aláírnak egy megállapodást a ukrán ritkaföldfémek amerikai kiaknázásáról. Mármint, hogy amerikai cégek tudják majd ezt kibányászni. Ezt a megállapodást nem írták alá. Illetve van ennek még egy előzménye, hogy korábban éppen azzal vádolták Bident, amikor támogatta Ukrajnát katonailag, hogy neki az ukrán ásványkincsek és egyéb gazdasági lehetőségek a fontosak, ezért segít Ukrajnának. Most azt látjuk, hogy Trump nyíltan megmondja Zelenszkijnek: ha nekem adod a bányászati jogokat 500 milliárd dollárért, akkor majd segítek neked. Erről mi a véleménye?

A ritkaföldfémekre vonatkozó megállapodás egy gyorsan összedobott javaslatnak indult, de az ukránok sokat tudtak rajta javítani. Az utolsó változat, amit Washingtonban alá kellett volna írni, az ukránok számára egy már kedvező megállapodás lett volna. Hiszen az 500 milliárd a profitból jött volna, amit aztán Ukrajnában kellett volna befektetni. Vagyis az amerikai elképzelés ettől kezdve nem a kizsákmányolás, hanem az amerikai jelenlét bebiztosítása volt. Én már egy éve mondom az ukrán kollégáknak, illetve azoknak a politikusoknak, akikkel kapcsolatban vagyok, hogy azok a biztonsági garanciák, amit az amerikaiak kínálni tudnak, azok ilyenek lesznek. A biznisz lesz a garancia, más biztonsági garanciát az ukránoknak a Nyugat nem tud adni. Az ugyanis egyértelműen egy nagyobb háborút eredményezne, nem pedig elrettentést, mint ahogy az szeretnénk hinni.

Nem működne az elrettentés politikája, ami működött az egész 20. század második felében? Létrejött a NATO, a szerződés kimondta a kölcsönös védelmet: ha az oroszok, vagy a Szovjetuniós megtámadja a szervezet egyik tagját, akkor a többiek megvédik. Ez miért nem működne Ukrajnában?

Azért, mert Ukrajna háborúban áll Oroszországgal. Aki ilyen helyzetben beengedi Ukrajnát a NATO-ba, az beszáll a háborúba. Nem igazán van más lehetőség, hiszen ezt éppen Moszkva dönti el.

Ez világos, nem is most kell felvenni, a garanciát a várható béke idején kellene megadni.

Szóval, ha háborúba tervezünk lépni Oroszországgal – mert Ukrajna támogatása csapatokkal ezt jelenti – azzal, hogy akkor az oroszok lehet, hogy megijednek, és akkor abbahagyják a háborút. Ez egy jó politika?

De nem arról van szó, hogy amíg tart a háború, biztonsági garanciát vállalunk, hanem arról, ha véget ér, és megvan békekötés, akkor garantáljuk ezt.

Ebben az esetben az oroszok úgy is dönthetnek, hogy Ukrajna nagyobb részét kell elfoglalni, vagyis egy még nagyobb háborút indítana el. Ők már háborúban állnak, bár még sem a döntéshozó központokat, sem kulcsfontosságú logisztikai célpontokat, például a Dnyipro hidakat nem támadtak. Viszont, ha nem akarunk belépni a háborúba, akkor ez elég nagy felelőtlenség Ukrajnával szemben, hiszen ezzel ráhárítjuk az egész háborút, azzal, hogy még csak be sem tudjuk biztosítani azt a fegyvert és muníciót, amire az ukránoknak szükségük van.

De az elrettentés lényege az, ha Oroszország újra megtámadja Ukrajnát, akkor megvédjük, és ehhez kell az elrettentő, meglehetősen nagy fegyveres erő.

De ahhoz az kell, hogy Oroszország abbahagyja a háborút és beleegyezzen ebbe. Ehhez viszont minimum tárgyalni kéne, ahogy Trump teszi, nem pedig az elrettentésben bízva, amikor az oroszok most háromszor annyi lőszert gyártanak, mint a Nyugat összesen. Az orosz geopolitikai doktrína úgy 800 éves, és sajnos ennek a „buffer zóna” része, tetszik ez nekünk, vagy nem tetszik. Ha nem tetszik, akkor lehet háborúzni Ukrajnában. Csakhogy mi a mi érdekünk Ukrajnában? Mondhatjuk azt, hogy az az érdekünk, hogy Ukrajna meg tudja magát védeni. Ezzel teljesen egyet is lehet érteni. Csak jelenleg már zajlik a háború, és eddig az volt a nyugati doktrína, hogy ki kell bővíteni a NATO-t, mert az garancia Európa biztonságára. 15 éve, 2007-től mondják az oroszok, hogy oké, de most már aztán ennél tovább ne menjünk. Mert akkor baj lesz. Továbbmentünk, és baj lett, és még mindig úgy gondolkodunk, hogy akkor majd a háború végén kibővítjük a NATO-t.

2007 után a NATO Oroszország mentén éppen a háború hatására bővült, Svédország és Finnország lépett be 2022 után, azt pedig nem lehet egyetlen országtól sem elvitatni, ha úgy érzi, hogy csak a NATO ad biztonságot az oroszoktól, akkor igyekszik oda bejutni.

2008-ban még azért volt egy fél ígéret, hogy nem vesszük be Ukrajnát, de kinyitjuk az ajtót. És ezt 2008 óta ismételgetjük. Pedig igaz, amit Trump elmondott, hogy tulajdonképpen mindenki tudja, hogy Ukrajna nem lesz tag. De folyamatosan ismételgettük, hogy az ajtó nyitva áll. Szóval ez egy képmutató politika volt a Nyugat és a NATO részéről. Ez olyan hamis ígéret volt Ukrajnának, amit egyébként a Nyugat soha nem akart betartani. Trump ezt mondja ki.

Ön azt állítja, hogy a biztonsági garanciákat az amerikai cégek fogják megadni azzal, hogy befektetnek Ukrajnában. Ezt hogyan képzeljük el?

Ezt úgy kell elképzelni, hogy az a garancia, hogy ott vannak az amerikaiak. Nem katonailag, hanem azzal, hogy van ott egy olyan biznisz jelenlét, ami arra ösztökélne az oroszokat, hogy ne háborúzzanak tovább, hanem együttműködjenek. Ez amerikai jelzés Moszkvának, hogy Washington nem akarja feladni Ukrajnát, de hajlandó elismerni az eddigi háború eredményét.

De hát miért hagynák abba a háborút az oroszok?

Ez nem biztonsági garancia, de ez az egyetlen garancia az ukránok számára, mint az amerikaiak képesek, illetve hajlandóak megadni. Moszkva számára csak egy olyan Ukrajna elfogadható, ami nem orosz-ellenes, vagy pedig egy sokkal kisebb Ukrajna. Nem ördögi kör ez, hanem kelet európai történelem visszatérése.

Ez elég lenne?

Nincs más. Ez itt a probléma. Ezt nehéz elfogadni, de nincs más. Az a realitás, hogy senki nem tud más garanciát adni Ukrajnának. Minden más biztonsági garancia abban a helyzetben, amikor egy aktív háború folyik, az az, hogy be kell lépni a háborúba. Kérdezhetjük, hogy ugyan ki más adna az ukránoknak biztonsági garanciát, ha nem mi? Ezt meg lehetett tenni az elmúlt harminc évben, amikor nagyjából azt történt, amit az Egyesült Államok szeretett volna. Nem mindig persze, de nagyjából igen. Hát ennek a korszaknak van most vége. Az elmúlt harminc év, az egy gyönyörű dolog volt, csak most már befejeződik.

És akkor mi lesz most Ukrajnában? Lesz tűzszünet, lesz békekötés, vagy egyik sem?

Egyelőre azt látjuk, hogy zajlik a háború. Amióta bejelentették a tűzszünetet, azóta csak eszkalálódott a helyzet. Ami most zajlik, azok technikai tárgyalások. Arról beszélnek az amerikaiak, az oroszok, illetve az ukránok, hogy ez a tűzszünet két dologra terjedne ki: az energetikai infrastruktúrára, illetve a kikötőkre. Tehát egy részleges tűzszünetről van szó, ennek a részleteit vitatták meg Rijádban. Azt is látni kell, hogy a tűzszünetet tulajdonképpen csak Donald Trump akarja. Ő ugyanis eltökélte, hogy itt rendet, pontosabban békét teremt, bármi is lesz. És hát az amerikaiak erre fordították most az energiájukat, hogy ezt megpróbálják elérni. Az a probléma, hogy mind az oroszok, mind az ukránok egyelőre ennek ellenállnak, ők nem szeretnének tűzszünetet. Az oroszok most jobban állnak a harctéren, tehát ők azért nem akarják, az ukránok pedig azért nem, mert náluk még nincs meg az a fajta társadalmi és politikai konszenzus, hogy ennek a háborúnak hogyan legyen vége. Az ukrán társadalomnak most azt kell „eladni”, hogy az, amit korábban Zelenszkijék mondtak, hogy majd visszaszerezzük az elfoglalt területeket, ez nem reális. Ezt a társadalom már tudja, de egyelőre még nincs meg a politikai akarat ennek a teljes értékű kimondására.

A részleges tűzszünet sem jön létre?

Zajlanak az orosz-amerikai tárgyalások, de én nem várok olyan jellegű áttörést, hogy most az oroszok újra összebarátkoznak az amerikaiakkal, és otthagyják Kínát. Ilyen nagy léptékű változások nem lesznek. Közben a háború zajlik tovább, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a háború intenzitása csökkent az elmúlt 2 hónapban. A nagy kérdés az, hogy az oroszok még mire lennének képesek. Tehát képesek lennének legalább egy olyan áttörésre az ukránokkal szemben, ami megegyezésre ösztökélné Kijevet. Ez nagy kérdés, de remélhetőleg erre a választ nem is fogjuk megtudni. Stratégiai méretű összeomlásra az ukránok részéről egyáltalán nem számítok. Rendkívül jól tartják a frontot annak ellenére, hogy az oroszok lényegesen jobban állnak, most már emberfölényben vannak, mintegy három az egyhez arányban a nyugati hírszerzés szerint. Az ukránok remekül védekeznek, elsősorban drónokkal. Szintén hírszerzői becslések alapján az orosz veszteségek több mint 60%-át ukrán drónok okozzák, ami elképesztő.

Ukrajnában gyártott drónok?

Ezek 80-90%-ban Ukrajnában gyártott drónok, nem kizárólag ukrán alkatrészekből, vannak külföldi alkatrészek is, de Ukrajnában szerelik össze. Az ukránok is, és az oroszok is adaptálódtak a háborúhoz, és az a fajta tudás, ami ott van, az valóban rendkívüli egyébként. És hát térjünk vissza a biztonsági garanciára: a legfontosabb biztonsági garancia éppen az ukrán haderő, illetve a hadi kapacitás. Ennek a megóvása minél nagyobb mértékben, szerintem a legfontosabb európai és ukrán stratégiai érték. Azt értelmetlen elvárni, hogy majd az amerikaiak megállítják az oroszokat Ukrajnában. Az európaiak sem képesek erre, ami elég nagy baj egyébként. Az európai védelmi kapacitást mindenféleképpen fejleszteni kell, de én úgy gondolom, hogy éppen az ukrán haderő megóvása a legfontosabb, mert ez lesz majd a legfontosabb biztonsági garancia. És éppen ezért én úgy látom, hogy amit Trump tesz, az nem rossz, csak nem nagyon akar sikerülni. Vagyis marad a háború befejezése a harctéren, amíg vagy az egyik, vagy mind a két fél kifullad.