Jó talaj kell a megfelelő keléshez

A repce jellegzetesen olyan növény, amelynél különbséget kell tenni a vetésterület és a betakarított terület között. Kedvezőtlen évjáratokban ugyanis előfordulhat, hogy a repcevetések jelentős hányada károsodik, és még a tél beállta előtt, vagy azt követően kipusztul. Ez elsősorban a repce éghajlati igényével és az alkalmazott agrotechnikával kapcsolatos.

A repce feltételezett származási helye Hollandia, ennek megfelelően a hűvösebb, mérsékelten meleg, nagy fagyoktól mentes, csapadékos, párás klímát kedveli. A téli fagyokat elsősorban a későn vetett, tehát gyenge fejlettségű repce sínyli meg, míg a tél beálltáig megerősödött repce elég jól bírja a száraz fagyot. A korábban vetett, túl buja repce szintén hajlamos a kipusztulásra, a nagy zöldtömeg miatt a fagyok könnyen tehetnek kárt benne. A fentiek miatt tehát nagyon fontos, hogy kellő időben történjen a vetés, vagyis augusztus végéig, szeptember elejéig legkésőbb kerüljön a talajba a mag. Sajnos, nem csak a tél lehet a kelő növények ellensége, de a kezdeti fejlődés időszakában a szárazság is. Ha ugyanis a vetést követően a nedvesség hiánya miatt a kelés elhúzódik, a tél előtt nem kellően fejlett növények kifagyhatnak. Az itteni éghajlati adottságok között az is előfordul, hogy a magvak ki sem csíráznak.

A repce nedvességgel szembeni igénye mind ősszel, mind pedig tavasszal nagy, ezért csak a mély termőrétegű, jó vízgazdálkodású talajokon termeszthető sikerrel. Homoktalajon akkor jöhet számításba, ha a talajvíz nem túl mélyen helyezkedik el.

Mivel a többi őszi vetésű növényhez képest a repce vetése meglehetősen korán történik, ezért igyekezni kell, hogy a elővetemény minél hamarabb lekerüljön le a parcelláról, hogy a talajt időben és jó minőségben előkészíthessük. Előveteményként kiváló az őszi keverék, a zabosbükköny, a bíborhere. Megfelelőek a különböző gabonafélék, azok közül is elsősorban az őszi és a tavaszi árpa. Általában a gabona-repce-gabona sorrend az elfogadott és bevált. Ugyanakkor a repce kifejezetten jó előveteménye a gabonaféléknek. A talajba vitt tápanyagokból elég sokat hagy vissza, a talajt mélyen porhanyítja, sok szerves anyaggal látja el, gyommentesen kitűnő kultúrállapotot teremt.

A repce aprómagvú növény, ezért a talaj minőségével szemben különösen igényes. Talajműveléssel szinte kertszerűen elmunkált, aprómorzsás szerkezetű, kiváló minőségű magágyat kell a repce alá előkészíteni. Az előkészítő műveletek közül elkerülhetetlen a tarlóhántás, kedvező hatást azonban csak akkor tudunk elérni, ha a hántás szakszerűen, rögtön a betakarítás után a talaj úgynevezett beárnyékolási nedvességtartalmánál történik, és a sekélyen művelő eszköz mögött lezáró hengersort is járatunk. Az alapműveléskor figyelembe kell venni, hogy a nyár folyamán a lehető legkevesebb nedvességet veszítsük, és a talaj az egész nyári időszak alatt lehetőleg nyirkos maradjon. Ezt csak úgy érhetjük el, ha kevés forgatást alkalmazunk. A szántást, ha lehet nem közvetlenül a repce, hanem az elővetemény talajelőkészítési rendszerébe kell beilleszteni. Ha mégis közvetlenül a repce vetése előtt a nyár folyamán végezzük, a talaj felszínét mindenképpen le kell zárni a tetemes nedvességveszteség és kiszáradás miatt. (agrnap)