Jó kávét főzök

Gyerekkorunkban néhány perccel idősebb bátyámmal együtt híresen rossz evők voltunk. Vasárnaponként szenvedő arccal ültünk az asztalnál, unottan forgattuk a szemünket és szánkban a rántott húst, a megváltó szóra várva. S amikor elhangzott a „na, köpjétek ki“, boldogan pattantunk föl a székről. Ma sem tartozom a nagy étvágyúak családjába, viszont A nagy zabálás című film az egyik kedvencem. Ahogy múlt az idő, úgy ragaszkodtam egyre jobban a hazai koszthoz. A menzai étkeket bizonyára senkinek se kell bemutatnom, alig vártam, hogy otthon végre anyám borsó-, lencse-, bablevesét, rakott krumpliját – csemegeuborkával –, főzelékeit ehessem. Nemrég beköltöztem saját lakásomba, van saját konyhám, amely híven tükrözi étkezési szokásaimat. Tűzhelyem nincs, mert nem sütök-főzök, a konyhaszekrényben nem díszeleg a legmodernebb edénykészlet, legföljebb olyat vennék, amely magától főz, tisztára mosogatja magát. A hűtőszekrényben a hazait tartom, s ahhoz, hogy megmelegítsem, amit anyu főzött és csomagolt valamelyik hétvégén, elegendő a mikrohullámú sütő. Hét közben többnyire valamelyik gyorsétteremben ebédelek, vacsorázom, ha lehet, egyszerűt eszem, ez lehet akár krumplis tészta is, természetesen szintén csemegeuborkával, nem ragaszkodom a rántott csirkemellhez, amelyet szinte minden sarkon kínálnak. Külföldön viszont szívesen megkóstolom a különlegességeket, legyen az lazacleves vagy „kreolcsirke”.

Kávéfőzőm azonban van, mert kávé nélkül nem vagyok képes fölébredni, és amíg meg nem ittam az elsőt, számomra nem kezdődik el a nap. Magyarán: a kávé az egyedüli, amit képes vagyok megfőzni. De legalább tiszta a konyha.

Rakott virsli

Hozzávalók: virsli, tormás mustár, paprika, paradicsom, reszelt sajt, tejföl.

Félbevágjuk a virslit, úgy, hogy ne váljon szét, megkenjük mustárral, megtöltjük paprikával és paradicsommal, majd jól nyakon öntjük sajtos-tejfölös mártással. Betesszük a sütőbe, és addig sütjük, amíg a mártás ráolvad. Kenyérrel fogyasztjuk.